Mit jelent a karrier, ha nőnemű? Milyen a rendes jól kereső asszony? Mitől érzi magát nőnek, ha a környezete férfiként kezeli? Tehet-e úgy, mintha nem venné észre, hogy ezt itt még ebből a szempontból sem Európa?
Dédanyám testvére nem volt rendes asszony, utálta magában a nőt. Pontosabban azt utálta, ahogy a nőket látni, érteni és szeretni akarják a férfiak. A pályát utálta, a napokat, ahogy élni lehet, a témákat, amikről beszélni, mindent, amit a férfiak, a környezete kijelöltek neki. A szentgyörgyi tanyavilágban tíz-húsz kilométereket lehetett menni anélkül, hogy ember jött volna szembe, arrafelé nehéz lázadni. A századforduló különben sem kedvezett az új női szerepeknek, a kitörésnek. Tűzsér Rózsa ezért férfivé lett. Ez volt akkoriban az egyetlen lehetséges változat (kötelező olvasmány egy egészen más, de minden ízében hasonló pályáról: Rakovszky Zsuzsa: VS).
Tűzsér Rózsa, ha másféle munkát, szót, lehetőséget akart, mint ami járt neki: nemet kellett váltania. Nagyon erős nő volt, talán hermafrodita, kérdeztem dédanyámat, nem tudta, mit jelent a szó, de pletykáltak ezt is, azt is. Nem fontos. A lényeg, hogy felelni tudott az őt ért kritikákra. Nem volt kiszolgáltatva a férfiak kényének, a gúnynak. A szó veszélyes fegyver, de a saller sem rossz megoldás. Rózsa megverte a férfiakat. Megütötte azokat, akik nem szerették, hogy ő szabad, és nem azt a pályát választotta, amelyet kellene.
De mindennek ára van. Annyira belemerevedett a szerepbe, hogy tényleg elvesztette a nemét. Nem azért, mert nőket szeretett, és nem is azért, mert férfiruhában járt. Ismertem. A tehenészetben dolgozott, dohogott alatta az oldalkocsis Pannónia, mikor ment etetni. Ha rám nézett, pökött egyet. Hegyeset. Nem volt szőrös az arca, de én már odaláttam az orra alá a bajuszt. Nekem nem úgy tűnt, mintha nem azért nem lenne ott a szőrpamacs, mert nő, hanem mert frissen borotválkozott volna.
Az lett belőle, amit a legjobban utált az életben: férfi.
Írásunk folytatása a La femme Az 50 legbefolyásosabb nő című különszámában olvasható!
