A test a lélektől csak guillotine-nal választható szét – szokta mondogatni egy pszichológus ismerősöm, amikor az kerül szóba, hogy fizikai reakcióink és általában az egészségünk kapcsolatba hozhatók-e a lelkiállapotunkkal. Sokak számára ugyanis még ma sem egyértelmű az összefüggés. Az emberre még ma is úgy tekintünk, ahogy a felvilágosodás korának filozófusai, gépként, azaz úgy gondoljuk: ha a testünkben átkapcsolunk valamit – többnyire valamilyen külső eszköz, például gyógyszer segítségével –, akkor másképp kezd el működni, adott esetben meggyógyul. A léleknek ebben a folyamatban nem sok szerepet szánunk. Vagyis a változást, a gyógyulást külső eszközöktől és erőktől várjuk, nem hisszük, hogy a belső átalakulásnak – azaz a léleknek – is szerepe lehet. La Mettrie, Az embergép című könyvében egyenesen azt írja, hogy a hallhatatlan lélek nem létezik. Lehet, hogy a filozófus annak idején nem magát a lelket, csak a hallhatatlanságát utasította el, a ráció kultuszában mégis sokáig egészen megfeledkeztünk róla.
Ma, amikor megalkottuk a pszichoneuro-immunológia – nehezen megjegyezhető – fogalmát, már kezdjük érteni, hogy a léleknek mekkora szerepe van. (Azaz való igaz, hogy a testünk a lelkünktől csakis guillotine-nal választható szét, mert minden mindennel összefügg.) A test hat a lélekre, a lélek a testre, a közérzetünk befolyásolja az immunrendszerünk, az idegrendszerünk állapotát, és ugyanez fordítva is igaz. A stressz az egyik legtipikusabb példája ennek az összefüggésnek. Ma már rengeteg kutatási eredmény bizonyítja, hogy a folyamatosan fennálló feszültség számtalan betegség kialakulásában játszik szerepet.
Mi is a stressz?
A stressz a testünk-lelkünk vészhelyzetre adott válaszreakciója. A pulzusszám emelkedik, az izmok vérrel telnek meg, az egész testünk felkészül a küzdelemre. Vagyis a stressz aktivitásra serkent, arra, hogy megküzdjünk a kialakult helyzettel, harcolni vagy menekülni kezdjünk. Önmagában ezért nem tekinthető rossznak. A problémát az jelenti, hogy a modern ember a civilizáció jelenlegi körülményei között ritkán engedheti meg magának, hogy verekedni kezdjen, mondjuk a munkahelyén, ha összetűzésbe keveredik valakivel, gyakran még a hangos szavakat is illik elfojtania. A menekülés sem lesz a legmegfelelőbb stratégia, ezért a stressz „bennünk ragad” – nem tudjuk feloldani úgy, ahogy arra a testünk ösztökélne. Ha ez az állapot hosszú távon is fennáll, azaz, ha egy pillanatra sem tudunk kiszabadulni ebből a túlfeszített állapotból, annak az immunrendszerünk vallja kárát, így okozhat a stressz végső soron súlyos betegséget.
– A stressz a jógamesterek szerint nem más, mint tudatlanság – mondja Seszták Ágota pszichológus, jógainstruktor. – Ennek az ellentéte, a tudatosság, maga a jóga. És valóban, minden kutatás azt igazolja, hogy a jógának stresszoldó hatása van. De sok más módszert ismerünk, amely feloldást jelenthet túlfeszített állapotunkban. A relaxációról talán már mindenki hallott, azt azonban kevesen tudják, hogy maga a szó – relaxation – eredetileg a jogban használt kifejezés volt, a jelentése pedig: „elengedni a rabot”. A relaxáció mai értelmében azt jelenti, hogy azokat a testi-lelki működéseket támogatjuk, amelyek kiszabadítják a testet túlfeszült állapotából. Bármelyik stresszoldó módszert választjuk is, a tartós eredményhez három dolog kell, elhatározás, megértés és gyakorlás. Az nyilvánvaló, hogy szilárd elhatározás nélkül nem tudunk változtatni a stressz-szintünkön, ez a kezdete mindennek. A megértés azért szükséges, hogy tudjuk, mit miért csinálunk. A stressz kezelésének ugyanis nagyon fontos mozzanata az, hogy közvetlen kapcsolatba kerülünk a testünkkel, megtapasztaljuk, mi az, ami a test egyes területein feszültséget okoz, és rögtön azt is, hogy ez feloldható. Gyakorlásra azért van szükség, mert a stressz nem múlik el egy-egy gyakorlat után örökre, állandóan karban kell tartanunk a testi-lelki folyamatainkat.
Gyorssegély
Mielőtt rátérünk a komolyabb stresszoldó technikák ismertetésére, néhány olyan, egyszerű módszert is sorra veszünk, amelyet mindenféle előképzettség nélkül is alkalmazhatunk egy-egy különösen fárasztó vagy lehangoló nap után. Mivel a stresszt az izmainkban „tároljuk”, a masszázs az egyik leghatékonyabb eszköz a feloldására. Egyes testrészeink különösen érzékenyek a feszültségre, ilyen a váll, a nyak környéke, a hát és a derék. Ezek masszírozása langyos masszázsolajokkal különösen jótékony hatású lehet. A meleg vizes gyógyfürdők hasonló hatást fejtenek ki, ellazítanak és megnyugtatnak. Ugyanilyen eredményes lehet a szaunázás vagy a gőzfürdőzés is. Mindezt különféle illóolajokkal, például citromfűvel vagy levendulával kombinálhatjuk. Ha komolyan törekszünk a stresszoldásra, érdemes elkerülni a nehéz, szénhidrátdús ételeket, a pörgető hatású italokat, legfőképp az alkoholt és a kávét.
A mozgás, a sport bármilyen formája stresszoldó hatású. A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módszer arra, hogy a napi feszültségekből kikapcsolódjunk. Azt a módját válasszuk, amelyik a legnagyobb örömöt okozza számunkra. Ez nemcsak a futás vagy az edzőtermi tréning lehet, hanem akár a természetjárás és a tánc is. Stresszoldó hatása annak köszönhető, hogy a testet a megszokottól eltérő fizikai aktivitásra ösztönzi. A figyelmet más irányba fordítja, aminek óriási jelentősége van akkor, amikor csak egy dolog körül „pörgünk” szüntelenül. Ha pedig csoportban zajlik, akkor még a közösség jótékony hatását is magunkba szívhatjuk.
Az autogén tréning és a progresszív relaxáció a mozgásnál tudatosabb módszer a mindennapi stressz levezetésére. Mindkettő lényege a figyelem koncentrált befelé fordítása, a külső, feszültséget okozó ingerek kikapcsolása. Az autogén tréning inkább Európában, a progresszív relaxáció az Egyesült Államokban terjedt el. Mindkettőt csoportfoglalkozásokon lehet elsajátítani. Az autogén tréning idejére kényelmes pozícióban helyezkedünk el, lehunyjuk a szemünket, és elcsendesedünk. Kötött, ismétlődő szöveget mondunk magunkban, amely a figyelmet befelé, a testünkre fordítja. Közben ellazulási, elnehezedési stb. gyakorlatokkal tapasztalhatjuk meg, hogy testünk a feszült állapotból a saját belső erőnkből is megszabadulhat. Mindez összesen öt-hat percet vesz igénybe, és ha egyszer megtanultuk, egész életünkben alkalmazhatjuk.
A stresszoldó jóga olyan komplex módszer, amely a fentebb említett technikákat ötvözi. Ezért azoknak is javasolható, akiken az eddig felsorolt módszerek nem segítenek. A stresszoldás olyan testrészek megmozgatásával kezdődik, amelyek magukba gyűjtik a feszültséget – ilyen a nyak, a váll, a hát felső szakasza, a csukló, az arc. A második szakaszban a helyes légzéstechnikát sajátítjuk el. A hosszú, mély kilégzésnek, amikor kifejezetten a tüdő alsóbb szakaszaiba lélegzünk, van nyugtató hatása. Sokan nem lélegzik át tüdejüknek ezt a szakaszát, holott ilyenkor a rekeszizmot lefelé nyomjuk, amitől kinyomódik a has, és ezzel átmozgatjuk az itt található nagy hasi agyideget. A harmadik, utolsó szakaszban következik a relaxáció.
A gyakorlat az érzékszervek egymás utáni lecsendesítésével kezdődik, majd a légzés megfigyelésével folytatódik. Ez képes nagyon mélyre, befelé fordítani a tudatunkat. Ezután a test módszeres ellazítása következik, méghozzá az egyes testrészek megfigyelésével, a feszültség feloldásával. Az érzékszervek ismételt kifelé fordításával, a „felébredéssel” fejeződik be a relaxáció. A stresszoldó jóga nem kívánja megtanítani a jóga nehéz gyakorlatait, kifejezetten azokat a technikákat veszi csak át, amelyek a stressz kezelésére alkalmasak. Elsajátításával olyan módszerre teszünk szert, amelyet beépíthetünk a mindennapjainkba. Segítségével többféle pszichés problémán lehet segíteni, ilyen például a pánik, az alvászavar vagy a különféle koncentrációs problémák. A testi betegségek mögött is állhat végső okként a stressz, hiszen nagyon gyakran okoz pszichoszomatikus megbetegedéseket, gyomorfekélyt, alvászavarokat, szív- és érrendszeri problémákat.
