"Gondolkodott már azon, mennyit változna a személyisége, ha a Föld nevű bolygó egy másik pontján jött volna a világra?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A világ titkos lüktetése

Gondolkodott már azon, mennyit változna a személyisége, ha a Föld nevű bolygó egy másik pontján jött volna a világra?

Más volna a habitusa, temperamentuma, ha maszájnak, norvégnak, arabnak, japánnak születik? Vagy közöttük is élnek rokonlelkek, csak nem látszanak a törzsi sminken, a botoxon vagy a csadoron át.

 

 

Éveken át dolgoztam egy olyan csapatban, ahol kolléganőim a világ öt kontinenséről, negyvennégy országából sereglettek össze. Méregettük, szerettük, lenéztük, irigyeltük, csodáltuk, kinevettük, utánoztuk egymást. Megtanultuk, mit jelent a nőiesség a szó nyugati és keleti értelmében. Szentül eltökéltük, hogy érteni fogjuk a másik modorát, öltözködési stílusát, szenvedélyit, rögeszméit, vicceit. Aztán rádöbbentünk, hogy van egy ennél titokzatosabb, rejtélyesebb rokonság.

 

Ó, a nyugati nő!

 

Kata barátnőm pszichiáter Londonban, de csak kismamaként, babalegeltetés közben került igazi nőtársaságba. Mindjárt le is szögezte, hogy a vegyes házasságok közül kizárólag azok működnek, amelyekben a férfi a szigetországi. Fordítva ritka, a helyi lányok többsége ugyanis pusztán attól fölényben érzi magát, hogy fehér, középosztálybeli és angol.

Egy másik ismerősöm Hollandiában talált állást és férjet (hagyján, még egy garázsos lakást is). Másfél óra repülővel. Mégis zavartan érzi, hogy nőnek lenni nem ugyanazt jelenti ott, mint Magyarországon. Kicsit erősebbnek kell lenni, kicsit kényelmesebbnek, kicsit másmilyennek.  Amikor a babáját várta, a háziorvosa egy listát nyomott a kezébe, mi mindent kell beszereznie az otthonszüléshez, minek is menne kórházba, hiszen nem beteg. Egy stramm nő nem csinál a vajúdásból problémát. Ugyanez a stramm nő viszont anyukaként elvárja, hogy tiszteljék az idejét, energiáját. A szülés másnapján be is csönget hozzá az állam által finanszírozott gondozónő, aki megtanítja pelenkázni, és amíg ő szoptat, megfőzi a vacsorát, kitakarít, hiszen egy újszülött mellett mindezt embertelenség volna a kismamától elvárni. A holland anyukák három hónapig a teljes fizetésüket megkapják. Utána a legtöbb nő visszatér dolgozni, miközben otthon a babára képzett gondozó vigyáz.

 Sosem felejtem el francia barátnőm elképedt arcát, amikor budapesti látogatása során néhányan a baráti társaságból vendégül látták. „Itt a nők egész nap robotolnak, lassú, agyonfőzött ételeket készítenek, amit aztán fél óra alatt befal a család! A háziasszony folyton ugrál, ingázik az asztal és a konyha között.”

Tanúsíthatom, hogy a francia háziasszony nem csinál nagy ügyet a baráti, családi vacsorákból. Fél óra alatt összedob egy salátát, párol egy kis zöldséget, kisüti az előre filézett, fűszerezett halat vagy vékony hússzeletet, míg családtagjai terítenek, kibontanak egy üveg bort, aztán ráérősen beszélgetnek a fehér asztalnál. A jó beszélgetés nagyon fontos a francia nőnek.

 Egy nyugat-európai nő furcsának találja a magyar újságírói kérdést: nincs-e bűntudata amiatt, hogy nem maradt otthon a babával? Egyáltalán nem tartja magát rossz anyának azért, mert két-három hónap, legfeljebb fél év után visszamegy dolgozni. Sophie nemzetközi koordinátor, két kislány anyukája, őszintén értetlenkedik: hogyan is lehetséges éveken át a négy fal között élni egy kisgyerekkel, aztán újra lendületbe jönni a versenyszférában és a régi kollégákhoz felzárkózni? „Ez olyan, mintha felváltva kellene két életet élnem, a háztartásbeliét és a dolgozó nőét. Biztos, hogy egyikben sem működnék rendesen.”

A nyugati nő, még ha konzervatívabb beállítottságú országban él is, tisztán látja a jogait. Németország a „Hausfrauk” utolsó nyugati bástyája. Arrafelé a férfikarrierek gyakran megkövetelik a biztos hátteret, a férjhez igazodva költözik a család, cserébe a nő elvárja, hogy férje minden körülmények között – az esetleges válás után is – anyagi biztonságot teremtsen számára, hiszen ő is értékes éveket áldozott a családjára. Ha mégis munkát vállalna, természetesnek tekinti, hogy az otthoni teendőket sem egyedül végzi.

„Nem is értem – mondja a hr-es Ina, aki szülés után visszatért a munkába -, addig, amíg a feleség esténként főz, mos, fürdet, takarít, a többiek mit csinálnak? A férjemmel és a fiammal rendszeresen járunk evezni, telenként elugrunk egy-két napra síelni, szeretünk a barátainkkal összejárni, ha egyfolytában robotolnék, se magamra, se rájuk nem jutna időm, nem lennének közös programjaink.”

 

Vass Virág Vass Virág cikke 2013. július
címkék:
| Párkapcsolat
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.