"Ez életük glamúr nélküli része, amely ritkán kerül be a pletykalapokba."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Így nevel gyereket Hollywood

Ez életük glamúr nélküli része, amely ritkán kerül be a pletykalapokba.

A gyereknevelés sok szempontból olyan lett, mint egy extrém sport: a kérdés az, hogyan lehet minél jobb, minél sikeresebb, minél intelligensebb szupergyereket nevelni a bébikből. Még meg sem tanulnak járni, de már úsznak, játszószőnyegen „kapcsolatokat építenek”, és olyan videót bámulnak, amely olvasni tanítja a még csak gügyögőket, vagy legalábbis jó alapot ad a kínai nyelv tanulásához. Megállásról szó sem lehet.

 

 

 

Az Egyesült Államokban néhány évvel ezelőtt a „tigrisanyáké" volt a terep, akik csúcsteljesítményű csemetéket gyártottak, és a kiabálás is az eszköztárhoz tartozott (például: „Ha még egyszer rosszul ütöd a skálát a zongorán, elveszem az összes plüssállatodat, és elégetem őket!”), majd a francia mamák diktálták a divatot, akik nem gügyögnek, és nem aggódják magukat halálra. Az az amerikai szülő, aki mindezeket megelégelte, és attól is megcsömörlött, hogy a gyereket folyamatosan dicsérnie, kényeztetnie és kihívások elé kell állítania, a RIE (Resources for Infant Educarers) filozófiájában menedékre lelhet.


A RIE elgondolás alapja, hogy a szülők méltóságteljesenbánjanak a gyerekkel. A módszer szülőanyja a magyar származású Magda Gerber, aki a múlt század negyvenes éveiben Los Angelesben telepedett le iparmágnás férjével. A Sorbonne-on tanult, három gyereket nevelt. Fordulópontot azt hozott életében, amikor önkéntesnek jelentkezett egy árvaházba, és a híres Pikler Emmi gyermekorvos mellett dolgozott. 1978-ban Tom Forrest gyermekneurológussal az ő nevelési elveit dolgozták át, ebből nőtt ki később a RIE.

 

Gügyögni tilos

 

A legmerevebb RIE-hívők hosszú, felnőttes párbeszédeket folytatnak a gyerekükkel, mert a cukiskodás, gügyögés nem megengedett. Annak idején Gerber azt a példát hozta az anyukáknak, hogy tegyék félre a telefont, mielőtt a babát etetik, fürdetik vagy pelenkázzák, és részletesen kommentáljanak: Félreteszem a telefont, hogy senki ne zavarjon, mert most csak veled akarok lenni. A RIE-szülők hangosan elmesélik, mi történik a gyerek környezetében. Milyen hangokkal, arcokkal, mozgásokkal találkozik a kicsi, hogy ne csak megtörténjenek vele a dolgok, hanem a gyerek gondolkodását, érzéseit is bekapcsolják a folyamatokba.

 

Az elfoglalt mama hogy mégis megeresszen egy telefont nem ültetheti a gyerekeket ringó székbe vagy járókába. A ringó szék szerintük nem tartja tiszteletben a baba igazi érzéseit, mert azért találták ki, hogy kiiktassa a gyereket, ne zavarjon tovább. A síró babát nem csitítgatják, nem vonják el a figyelmét, hanem hagyják, hogy levezesse a feszültséget, és megkérdezik, miért sír. A RIE-hívek elleneznek mindent, ami nem tiszteli a babát, nemcsak a ringó széket, hanem a csőrös csészét, az etetőszéket, a járókát, a bébihordozót és a járókompot is, amelyet Gerber egyszerűen mozgó börtönnek nevez. És ő még nem is láthatta, hogy mi minden lesz majd a piacon 74 évvel később...

 

Kezdetleges játékok

 

A RIE-s játékok egyszerűek: mintás kendő, fakanál, műanyag szűrő: hogy beindítsák a képzeletet, és segítse a motorikus készséget. A gyerekeknek nem kellenek játékok” – állítja a legújabb RIE-biblia szerzője, Deborah Solomon. A csörgő sem megengedett, ahogyan a cumi sem. (A cumi egy dugó. A gyerek abbahagyja a sírást, de a kérdés marad: a gyereknek van-e joga sírni?)  A RIE felszólít, hogy a gyermek érzéseit születésétől fogva ismerjük el, és hagyjuk, hogy kifejezze őket nem kell a szülőkhöz igazítania őket. Unalmas lehet gyerekekkel bezárva lenni, szeretjük, ha elvannak valamivel, nézegetik a falat, miközben ide-oda ringatóznak a székükben. Érdemes azon gondolkodni, hogyan lehet jobban lekötni őket” – magyarázza Deborah Solomon.

 

Arra már nehezebb magyarázatot találni, hogy a RIE-szülők miért nem ringatják gyermeküket elalvás előtt, és ha játék közben sem csiklandozzák őket, hol van abban a tisztelet? A gyerekek verekedésébe sem avatkoznak bele, a józan ész határain belül: „El lehet képzelni, emiatt hányan viccelődnek és kritizálják a RIE-t. Ó, látom, hogy vered a kis Johnnyt. Igen, látom, hogy most belökted Johnnyt a medencébe. És most nézed, ahogy Johnny megfullad” – meséli el  a képzeletbeli jelenetet Heidi Fugeman Lindelof, a Lost sorozat egyik producere, aki maga is RIE-anyuka.

 

 

Egy RIE-óvodai uzsonnán a helyzet annyira elfajult, hogy már nem lehetett rajta nevetni. Egy gyerek, akin csak pelenka volt, és óriási volt, mint egy mini-Spartacus, asztalokat kezdett borogatani a padlón békésen játszó társaira. Egyet sikerült is felkapnia, és társai felé dobta. Az anyukák ijedten néztek, de senki nem csinált semmit. Sosem szabad beavatkozni. Végül felálltam, és azt mondtam, mi a t szórakozunk itt? Ez veszélyes. Felkaptam a gyerekem, és kivittem, és az anyukák ugyanígy tettek. Lázadás, lázadás!” – írta Annabelle Gurwitch író.


Nincs dicséret, nincs elvárás

A RIE-módszer szerint a felnőttek a gyerekek mozgását nem irányítják, nem fegyelmezik, nem kritizálják. Nem hisznek a dicséretekben: nem akarják, hogy a gyerekek úgy érezzék, elvárásokat kell teljesíteniük. A gyerekeket nem fektetik hasra, hogy erősödjenek, mert az alapító, Magda Gerber azt tanította, hogy ne tegyék a gyereket olyan testhelyzetbe, amilyet önállóan nem venne fel, vagy nem tud belőle kikerülni: így építenek a szülők empátiájára. 

Egy anyuka, Emma Gray, kétgyerekes művészeti tanácsadó azért kedveli a RIE-t, mert sokkal magabiztosabb és figyelmesebb anya lett tőle. A legelején kritikusan ízekre cincálta a módszert, majd egy idő után megtetszett neki. A RIE-szülők  számára megkönnyebbülés, hogy nem kell a gyerek érdeklődését folyamatosan fenntartani. A csinálj kevesebbet, figyelj meg többetmottó arra bátorít, hogy a szülő bízzon meg az ösztöneiben, a gyerekek pedig legyenek tudatosabbak és magabiztosabbak. Azok, akiknek nem elég egy kézikönyv, hogy megismerkedjenek az alapvetésekkel, tréningekre mehetnek, ahol megtapasztalják, milyen, amikor kézzel etetik, kritizálják őket, míg a földön játszanak, elhanyagolják őket, vagy éppen csüngenek rajtuk.

 

A RIE-pártiaknak abból van elegük, hogy az amerikai 16 milliárd dolláros játékipar és a 49 milliárd dolláros bébikellékbiznisz azt az üzenetet hordozza, mintha a szülők tartanának a gyerek valódi természetétől, de legalábbis nagy adag irracionalitásként tekintenek rá. Az üzleti világot nem érdekli, amit a gyerekek korai fejlődésével foglalkozó pszichológusok már tudnak: hogy ünnepelni, örülni kell a gyerekek gyerekségének, éretlenségének, hiperérzékenységének, kontrollnélküliségének és gátlástalanságának  – ettől lesznek olyan kreatív lények, akik gyorsan tanulnak. A gyerekek az emberiség Kutatás & Fejlesztés osztálya, a brainstormerek – írja Alison Gopnik gyermekpszichológus, a Philosophical Baby szerzője.


Míg a RIE egyeseknek gondolkodásmód, másoknak divatmánia, amely szélsőséges és nevetségesen kényelmetlen követelményeket állít a mai szülőkkel szemben. Igaz, hogy Magda tanítványai sokkal szigorúbbak, mint amilyen ő maga volt.  Azt mondják, azért, mert nem klónok, mindannyian mást tettek magukévá a tanításaiból.  Szándéka szerint Gerber azt szerette volna, hogy irányt mutasson a szülőknek, és ne vakon kövessék. Távol állt tőle, hogy kritika nélküli elfogadják elveit. Abban hitt, hogy mindenkinek az a jó, ha saját maga találja meg a választ egy-egy problémára, sosem az volt a cél, hogy bárki rosszul érezze magát és a tökéletességet hajszolja.

Iván Viktória Iván Viktória cikke 2014. március
címkék:
Család
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.