"Író, rendező, forgatókönyvíró, barát, mentor, példakép volt. Nora Ephron nagyon hiányzik."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Vicces sirámok az életről

Író, rendező, forgatókönyvíró, barát, mentor, példakép volt. Nora Ephron nagyon hiányzik.

Ő az, akinek hála, belegabalyodtunk a szerelem hálójába, szörföltünk a szerelem hullámhosszán, és még mindig hiszünk abban, hogy a kóbor Sallyk megtalálják a nekik való Harryt. A romantikát intellektussal, a legkomolyabb témákat humorral oltotta be. Annak is a barátja, mentora vagy nagytestvére volt, akivel sosem találkozott. Ezért is hiányzik Nora Ephron olyan nagyon. 

 

 

„Életed hősnője légy, ne az áldozat” – és ő legalább így is tett. Amikor férje, a Watergate-botrány egyik kirobbantója, Carl Bernstein otthagyta a hét hónapos terhes Ephront, ő a fájdalmát, elkeseredettségét regénnyé formálta, a hűtlenkedő sztárzsurnalisztáról pedig mindenkinek az jut a Heartburn óta eszébe, hogy „képes egy pálcikával megcsalni a feleségét”. Szebb bosszú volt, mint Karthagó felégetése, és frappánsabb is. 

 

Akkor sem adta meg magát, amikor súlyos betegen hónapokig kórházban feküdt: dolgozott, viccelt, zsörtölődött, ahogyan addig is. Amíg tudott, rendezett és írt, sokat: újságot, forgatókönyvet, drámát, esszét. Míg másnak egy is sok lenne, ő mindegyik műfajban briliáns volt. Ellenállhatatlan vágyat keltett az olvasóban, hogy beszélgessen vele. Ephronnak úgy sikerült közvetlen, személyes hangot találnia, hogy nem bizalmaskodott, nem tettette az őszinteséget, igazából nem is akart senki barátja lenni. Mégis az lett.

ÁLOM, ÁLOM, ÉDES ÁLOM
Úgy szeretett volna megmaradni az emberek emlékezetében, mint a világ legjobb nightclub-énekesnője, bevallotta, hogy álmaiban a férfiak nem az eszéért szeretik, és életében a legtöbb pénzt – a lakásán kívül – egy barackkonzervre költötte.
Pedig nem volt könnyű ember. Húga, a szintén író, forgatókönyvíró Delia Ephron nemrég megjelent Sister, Mother, Husband, Dog című könyvéből kiderül, mennyire távol állt tőle az érzelgősség, gyengeségét, kétségeit sosem mutatta ki még azok előtt sem, akik a legjobban szerették. Testvérének, alkotótársának lenni pokolian nehéz volt, ugyanakkor óriási kiváltság.

 

A forgatókönyvíró Ephron családban a frappírozás és a dramaturgiai érzék genetikai adottság. A vacsoraasztalnál egy jól eltalált mondatért dicséret járt – mind a négy Ephron lány erre hajtott. Nora újságíróként kezdett a New York Postnál akkor, amikor ennek legkevésbé sem örültek a férfikollégák. Később bevette a legtekintélyesebb lapok közé tartozó Newsweek és az Esquire várát is. Az újságírásért legalább annyira rajongott, mint az újságírókért, a vietnami háború elleni tüntetést például inkább egy randira cserélte Bernsteinnel.

 

Nem bírta a sótlan embereket, egyik rémálma volt, hogy egy hosszú asztalnál olyasvalaki mellé ültetik, akinek semmi humorérzéke, miközben az asztal túlsó vége felől hangos nevetés hallatszik. Szellemességének legjobb célpontja ő maga volt. Úgy szeretett volna megmaradni az emberek emlékezetében, mint a világ legjobb nightclub-énekesnője, bevallotta, hogy álmaiban a férfiak nem az eszéért szeretik, és életében a legtöbb pénzt – a lakásán kívül – egy barackkonzervre költötte: 65 dollár plusz szállítási költség, „vagyis körülbelül 10 dollárba került egy fél barack”. 

 

Tudta, miért jó, ha egy nő garbót hord 60 felett, és miért jó, ha elfelejti a bikinit a 34. születésnapja után. Tudta, hogyan lehet játékfüggő egy manhattani entellektüel, és hogyan lehet méltóságteljesen, emelt fővel elválni, ha a helyzet maga mélységesen megalázó. A Sirámok a nyakamról és más hervasztó történetek fanyar humorú, önironikus írásai arról szóltak, amiről nem illik beszélni: hogy nem mindenki ugrik ki a bőréből az 50. születésnapja után, mondván, hogy élete ezután egyetlen óriási parti lesz.


 Rosszul volt attól, hogy azt sulykolta a média, az évek múlására adott egyetlen elfogadható válasz az önfeledt öröm, de leginkább az bosszantotta, ha azt akarták elhitetni vele, hogy 65 évesen lenne a legjobb a szex. „Megőrültek ezek? Aztán rájöttem, hogy az egyetlen magyarázat, ami valóban hihetővé tenné, hogy a szex a hatvanas éveinkben a legjobb, az, hogy előtte sohasem szexeltünk.” A címet a kiadó először túl nyomasztónak találta, de kiderült, hogy Ephronnak volt igaza: az olvasók díjazták, hogy nem tagadta le a nyilvánvaló tényeket, és inkább nevetett rajtuk. Üdítőbben hatott, mint bármilyen önsegítőkönyv. A nők igenis siránkoznak a nyakuk – és még mennyi minden más – miatt. Végre valaki kimondta. A Sirámok után sem maradtunk szellemes történetek nélkül, amelyekben magunkra ismerhettünk. Már a címét sem kell komolyan venni: I Remember Nothing (Semmire nem emlékszem). Mindenre emlékezett, ami fontos.

 

Nem akarta megváltani a nőket. A sokszor ésszerűtlenül viselkedő, bizonytalan, de magukon nevetni tudó és gondolkodó nőknek a barátja, mentora, nagytestvére volt, aki megmutatta, hogy az élet ilyen: ésszerűtlen, bizonytalan, de tudni kell nevetni rajta.

A NŐK FELSZABADÍTÁSA
Ephron világában a nők nevetségesek, ambiciózusak, erősek, prűdek, imádnivalók, frivolak, vagy éppen neurotikusak, csökönyösek, idegesítők – és ez így van rendjén. Lehetetlen és abszurd próbálkozás mindig kedvesnek és bájosnak lenni.
Megtalált és elvesztett szerelmek, szenvedélyek és bosszantó apróságok, tragédiák és csodák varázslatos katyvasza, és sokkal erősebben, magabiztosabban eligazodunk benne annál, mintsem gondolnánk. Ephron világában a nők nevetségesek, ambiciózusak, erősek, prűdek, imádnivalók, frivolak, vagy éppen neurotikusak, csökönyösek, idegesítők – és ez így van rendjén. Lehetetlen és abszurd próbálkozás mindig kedvesnek és bájosnak lenni. Egy olyan világban, amelyben véletlenek, drámák, szerencsés és kétségbeejtő események váltják egymást, nincsenek szabályok arról, milyennek kell lennie egy nőnek.


A legnagyobb félelme az volt, hogy egy biciklis futár elüti az utcán. Amikor ezt nyilatkozta, már tudta, hogy halálos beteg. De inkább megkímélt minket az igazságtól – csak azért, hogy nevethessünk. 

Iván Viktória Iván Viktória cikke 2014. április
címkék:
Film | Hollywood | Könyv
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.