"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Drágám, válunk!

Bármi lehet válóok. A szerelem hiánya még érthető, de ki hinné, hogy a távirányító és a tonhal is szakításhoz vezet?

Több mint harminc, válóperes ügyvédként eltöltött év alatt Vanessa Lloyd Platt sok mindent hallott. Ismert egy nőt, aki azért adta be a válókeresetet, mert a férje ragaszkodott hozzá, hogy Star Trek-kosztümben járjon, és klingonul beszéljen vele. És egy férfit is, aki kijelentette, hogy a felesége előre megfontolt gonosz szándékból ismételten az általa legkevésbé kedvelt ételt, tonhalragut tett elé. “Őrület! – fakadt ki az ügyvédnő. – Ilyen dolgok fel sem merülhetnének az eljárás folyamán.” Nagy-Britanniában azonban állandóan felmerülnek, mivel ott – sok más országtól eltérően – nem létezik a közös megegyezéses válás intézménye.

Egy pár évvel ezelőtti esetben a férj azzal vádolta a feleségét, hogy rossz szándékból babrálta a tévéantennát, és kidobta a felvágottját. Az asszony erre azzal állt elő, hogy ő pedig elvette tőle a televízió távirányítóját, és nem vette figyelembe, hogy undorodik az “nagyüzemi állattartástól és húskészítményektől”. Miután Susan és Douglas Rae alaposan kitárgyalta felbomlóban lévő házasságuk részleteit a londoni fellebbviteli bíróságon, a bíró dühödten kifakadt az angol válási jog ellen, mert lehetővé teszi, hogy az övékéhez hasonló piszlicsáré ügyek bíróság elé kerülhessenek. Végül helyt adott Douglas Rae válási keresetének annak ellenére, hogy párja “férj és feleség közti normális összezördülésnek” nevezte a problémáikat, nem pedig olyanoknak, amelyek miatt indokolt a házasság felbontása.


Az érvényes brit törvény értelmében a válást öt okból lehet kimondani, egyebek mellett házasságtörés és elhagyás miatt. Az esetek mintegy fele az ésszerűtlen viselkedés tág kategóriájába tartozik, amikor is valamelyik fél olyan mértékig ésszerűtlen viselkedéssel vádolja a másikat, hogy amiatt az együttélés lehetetlen.

Sok válóperes ügyvéd és bíró régóta bírálja azt a követelményt, hogy a házasság felbontásához kötelező hibást találni, és egyesek, mint például Vanessa Lloyd Platt, kampányt is indítottak azért, hogy engedélyezzék a közös megegyezéses válást. Egy márciusban elmondott beszédében Nicholas Wall bíró, az angol legfelsőbb bíróság családjogi kollégiumának elnöke kijelentette, hogy “nem tudok elfogadható indokot a közös megegyezéses válás ellen”. Thorpe bíró megjegyzései hatására Platt összeállított és elküldött a londoni The Timesnak egy listát, amely azok közül a furcsa, válási okként elhangzott vádak közül tartalmazott jó néhányat, amelyekkel ő és kollégái szembe találták magukat.
    

15 év és néhány cetli


A Star Trek sorozatból ismert kosztümöt és klingon beszédet követelő férj mellett szerepelt a felsorolásban egy nő, aki azzal érvelt, hogy férje 15 éve nem szól hozzá, csupán ragasztós Post-it jegyzetlapokra írt üzenetekkel hajlandó kommunikálni vele. Egy férfi pedig arra panaszkodott, hogy a felesége “indokolatlanul flörtöl minden építőmunkással vagy kereskedővel, illetlenül tapogatja őket, és azt állítja, hogy képtelen uralkodni magán”.
Egy beadvány szerint “az alperes ragaszkodott hozzá, hogy házi kedvenc tarantula pókja, Timmy a családi ágy mellett egy üvegdobozban aludjon”, bár a feleség kérte, hogy “Timmy aludjon máshol”.

Szerepelt a panaszokban förtelmes testszagú férj és olyan is, aki túl gyorsan váltogatta a tévécsatornákat. “Az alperes férj ismételten magához ragadta a televízió távirányítóját, a végtelenségig ugrált a csatornák között, és nem volt hajlandó megállapodni egyetlen, a felperes által kért csatornánál sem” – hangzott az egyik kereset.
 

Nagy-Britanniában kevés válóperes ügy kerül tárgyalásra, úgyhogy az érintetteknek – baráti egyetértésben vagy sem – el kell dönteniük, hogy melyikük a hibás és miért.

HOVA LETT A JÓZAN ÉSZ?
Ha már a házasság menthetetlen, a felek közötti tisztelet megőrzése és a sérelmeken felülemelkedő, megoldást kereső kommunikáció sokat segíthet az elhúzódó, fájdalmas és gyakran megalázó bírósági csatározások elkerülésében.
Az ok, amely a válókeresetet benyújtó által előterjesztett iratokban szerepel, nem mérvadó a pénzügyi és gyermekelhelyezési döntés szempontjából, leszámítva néhány szélsőséges esetet – állítják ügyvédek. A keresetet azonban jóvá kell hagynia a bírónak, és ez az oka annak, hogy mégis előfordul némi csűrés-csavarás.
“Az emberek kénytelenek szerepet játszani, amihez a bíróság asszisztál- mondta az International Herald Tribune-nak Patrick Chamberlayne londoni válóperes ügyvéd. – Összedugják a fejüket, és azt mondják, hogy biztos ki tudunk találni valamit, amivel a bíróság egyetért. Ilyenkor következnek az olyan triviális butaságok, mint hogy későn jött haza a munkából és nem segített eleget a konyhában.”
 

Büntetés a csalódásért

 

Előfordul azonban, hogy a válókereset “a büntetés eszköze”. “Minél dühösebb valaki, minél jobban utálja a másikat, annál nagyobb valószínűséggel talál szélsőséges viselkedésre példát. Szexuális illetlenség, extrém szexuális viselkedés, mindenfajta elképzelhető bűn, kábítószer, prostitúció, homoszexualitás – minél sebzettebb valaki, annál inkább hajlamos ilyen vádakat megfogalmazni” – tette hozzá Chamberlayne.

“A jogi finomságok döfték a kést abba, aki az ügyben a legtöbbet szenvedett” – fogalmazott egy 51 éves, öt éve elvált londoni író önmagára gondolva. “Feleségem keresetében azt állította, hogy nem érdekelnek a gyerekeim, semmit se csinálok velük, zárkózott vagyok, együttműködésre képtelen – sorolta az író, aki azt kérte, hogy tekintettel az ügy személyes természetére a neve hadd maradjon titok. – Tényszerűen cáfolható volt minden egyes állítás. Megmondtam neki, ha “beadod ezt a keresetet, semmibe sem egyezem bele”, mire azt felelte, hogy “az ügyvédem mondta, hogy vegyem bele ezeket a dolgokat, mert az felgyorsítja az ügyet.”


Néha a józan észre érdemes hallgatni, nem az ügyvédekre. Ha már az elhidegülés visszafordíthatatlan és a házasság menthetetlen, a felek közötti tisztelet megőrzése és a sérelmeken felülemelkedő, megoldást kereső kommunikáció sokat segíthet az elhúzódó, fájdalmas és gyakran megalázó bírósági csatározások elkerülésében. Az ellenséges válási procedúrával mindkét fél sokat árt a másiknak, de leginkább önmagának: a küzdelemmel elvesztegetett minden nap az újrakezdést, a továbblépést lehetőségét késlelteti.