Az Én és én egészen ifjúkori munka, a szerző húszas évei végén írta 1979-ben, miután eltöltött egy szűk hetet Bábolnán, az akkori szocializmus kiemelt állami gazdaságában, mely állattenyésztésre szakosodott, sorozatgyártott boldogtalan csirkétől sikeres versenylóig. Az Emily néni szakálla címűt tizennégy évvel később írta, 1993-ban. Angoltanfolyamra járt Kepes Andrással, mely nagyjából a kisregényben olvasható módszerrel próbálta középfokú tudáshoz juttatni őket, egy hónap alatt. Nem bentlakásosan, csak bejárósan. A siker elmaradt. A Márkez meg én újabb tizenegy év múltán született 2003–4-ben. Ihletője a spanyol nyelv volt, melyet nagy erőkkel igyekezett magába szívni, mert el akarta olvasni eredetiben a Száz év magány című regényt. Sikerült. Gabriel García Márquezt közeli szellemi rokonának érzi. Képe a konyhában lóg, azon a falon, ahol családtagjai fotói.
(Európa Kiadó)