Az angóra fellegvára

Pedig ha csak azt nézzük, hogy neki köszönhetjük a Perugiában készülő s Olaszország-szerte kapható Baci csokit, akkor máris felcsillan a felismerés szikrája a szemünkben, s talán már érezzük is a szánkban az ízét. Arról nem is beszélve, hogy azok a nők, akik szeretik a szép ruhákat, álmunkból felébresztve is tudják, mi az az angórapulóver vagy -sál. De, ki is valójában Luisa Spagnoli?

1907, a kezdet éve

A szerencséje talán ott kezdődött, amikor néhány éves házasság után férjével, Annibale Spagnolival és annak barátjával, Giovanni Buitonival 1907-ben Perugia belvárosában megalapították a ma is működő Perugina csokoládégyárat, amelynek legismertebb terméke a már említett csokoládé. A cég a háború alatt is prosperált, hiszen míg nyitáskor 15 fővel dolgozott, a háború végén már több mint 100 alkalmazottja volt. Luisa szerelmi viszonyba keveredett üzlettársukkal, Giovannival, ezért a két férfi hátralépett a cég vezetéséből, s ma már elmondhatjuk, mindenki nagy szerencséjére, az egy szem nőre hárultak a feladatok. Luisa pedig felfejlesztette a céget. Hamarosan bölcsödét és óvodát is nyitott az üzemben dolgozó nők gyerekei számára, hiszen a világháború a férfiakat a frontra szólította, a nőket pedig munkára kényszerítette. Luisa Spagnoli már ekkor fontosnak tartotta, hogy olyan céget vezessen, amely segíti a nők jogainak érvényesülését, tehetségük kibontakozását, amellett, hogy tradicionális szerepkörükben is segítette őket a mindennapokban.

Egy világraszóló divatház alapjai az 1920-as években

A divatház születéséhez nagyban hozzájárult Luisa és fia, Mario állatszeretete és lelkes tenyésztési hobbijuk. Luisa ugyanis egyik születésnapjára egy angóranyulat kapott, s miközben simogatta a korántsem kis állatot, észrevette, hogy finom szőrszálak vedlenek le róla. Ekkor született meg a gondolat az angóranyúl szőrének felhasználásáról a textiliparban. Először 6 nyúl tenyésztésébe kezdett bele, majd egyre több állatot fésültek a szőréért az alkalmazottak. 1928-ban megindult az angóraszálakból gyártott kötöttáruk termelése. Az akkori nagy kasmirkereslet miatt az azt helyettesíteni képes puha angóratermékek nagyon hamar népszerűvé váltak világszerte.

Egyenes út vezetett tehát ahhoz, hogy 1928-ban megszülessen a Lusa Spagnoli Divatház.

Az 1930-as években a kormány is felfigyelt a lehetőségre, és támogatni kezdte az angóranyúltenyésztést. Nemzeti szintű projekteket indítottak a nyúltenyésztés elősegítésére, hogy minél értékesebb és sokrétűbb módon hasznosíthassák a nyulakat húsukért, szőrükért és bundájukért. Elérkezett az idő, hogy a Luisa és családja szabadalmaztassa az ún. Spagnoli angóraszálat, amelyet a mai napig speciális fésülési eljárással nyernek ki a nyulak bundájából. Amikor 1935-ben megalakult az ENTE Nazionale per Moda, a Spagnoli angóra már elindult világhódító útjára. Viszont ugyanebben az évben Luisa rövid betegség után, 57 évesen elhunyt, de az álmát továbbvitték és megvalósították fiai, akik közül Mario Spagnoli vette át a cég irányítását.

Divatházból üzletház

A 40-es évek gazdasági nehézségeinek dacára a divatház folyamatosan fejlődött és növekedett. 1940-ben nyitotta meg kapuit az első üzlet Perugiában, majd 1941-ben Firenzében és 1943-ban Rómában. Az olaszországi terjeszkedéssel egy időben a világ számos országában ismertté és keresetté váltak a Spagnoli-termékek. Olyan neves divatházak is tőlük rendelték az angóratermékeket, mint a Saks New Yorkban vagy a Lanvin Sport és a Schiaparelli Párizsban. 1947-től az olasz divat kezdte fokozatosan megtörni a francia divat hegemóniáját. A cég vezetése arra törekedett, hogy haute couture minőségű és alapanyagú ruhadarabokat tervezzenek és kínáljanak elérhető áron.

Nem volt megállás, a cég visszafordíthatatlanul a fejlődés és terjeszkedés útjára lépett. A háború lerombolta gyáregységeket kétszer akkorára építették. Az egész cég egy hatalmas épületkomplexummá nőtte ki magát. Olaszország nagyvárosainak belvárosi negyedeiben egymást követték az új üzletnyitások. Ezzel együtt új alapanyagok is kerültek a palettára, mint a merinfleur, gyapjújersey, pamutjersey vagy a Spagnoli által szabadalmaztatott angolmere. Az újítások mellett fontos szerepet játszott a gépesítés és ezzel párhuzamosan az alkalmazottak számának növekedése, amit 1950 és 1954 között közel megháromszoroztak.

A Luisa Spagnoli visszafordíthatatlanul meghódítja a világot

A cég népszerűsége Mario Spagnoli halálával sem csökkent. 1960-ban Lino, Mario fia vette át az irányítást, s bár sok országban ismert és keresett volt a Spagnoli termékcsalád, az igazi sikereket mégis Lino személye hozta meg a cégnek. Üzleteket nyitottak Olaszországon kívül is, így már nemcsak kiszállították a termékeket egy-egy viszonteladónak, hanem Amerikában, Németországban, Hollandiában is saját üzletet nyitottak. A hatvanas évek végére már 70 országban markánsan jelen volt a brand, köztük 1968-tól a milánói Galleria Vittorio Emanuelében található és még ma is ott működő üzlet. Olyan hírességek viselték a modelleket, mint Sophia Loren, Gábor Zsazsa, a Kessler nővérek, Virna Lisi, Anna Magnani vagy Esther Williams.

Az 1970-es években komoly változás ment végbe a divat világában. Lino Spagnoli tehetségének köszönhetően a cég jól vette az akadályokat, így sikere töretlen, fejlődése példaértékű maradt. Új, decentralizált gyártási folyamatokat vezettek be, ezzel még hatékonyabbá téve a magas szabászati minőségű termékek előállítását. Az anyacég értékes know-how-jának kihelyezésével az egyes gyártási folyamatok is elkerültek a székhelyről szatelit-vállalkozásokhoz, még több munkahelyet és fejlődési lehetőséget teremtve a régióban.

Lino Spagnoli 1986-os halála után Nicoletta Spagnoli vezetése is számtalan technológiai újítást hozott a vállalat életébe. A cég székhelyéről az összes gyártási folyamatot kihelyezték külső üzemekbe, s a központban Európa egyik legjobban automatizált raktárát alakították ki. A székhely és az üzletek között egy komplett, minden eddiginél modernebb összeköttetés alakult ki. A modellek „életre keltése” is komoly technikai változáson esett át, ugyanis CAD-programmal kezdték tervezni őket. Az 1980-as években a független városi nő személyiségének kifejeződése, az easy chic fő zsinórmértéke lett a divatház kollekcióinak.

Re-newals: a klasszikus és modern stílus ötvözése

Az 1990-es évek a globalizáció és a luxusmarketing korszaka volt. A kimeríthetetlen fogyasztásé és a kirívó optimizmusé. Ebben az időszakban a haute couture a szabad kreativitás és a reményteli kísérletezés színterévé vált. A szépség új ideálja került előtérbe, sztereotípiáktól egyre mentesebben, amely a klasszikust és a modernt ötvözte, új perspektívákba helyezve.

Luisa Spagnoli alapfilozófiája az volt, hogy a múltból, a hagyományokból táplálkozva, de a mai kor trendjeinek és elvárásainak figyelembevételével alkosson. Ez a filozófia vezérelte a céget az 1990-es évek elején is, amikor teljes körűen átalakították az üzleteket. Az elegáns környezetben a színek és formák könnyed eleganciával társítják a luxust a praktikummal. A klasszikus értékek, formák megőrzése és mai igényekhez igazítása, az innováció és a tradíció ötvözése a Luisa Spagnoli ars poeticája. Ezzel a szépséggel, harmóniával és összhanggal találkozik mindenki, aki ellátogat a világ bármely pontján a Luisa Spagnoli üzletekbe, északon, délen, keleten, vagy Magyarországon, Budapesten, Győrben vagy Debrecenben.