"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Kamerák nélkül

A jó tanuló, vidéki srác először matematikus, majd diplomata szeretett volna lenni, de szülei tanácsára az orvosi egyetemet célozta meg, sikerrel.

Először a gyógyszeriparban épített karriert, de egy indonéziai nyaralás után úgy döntött, visszatér a rendelőbe, gyakorló orvos lesz, méghozzá egy új tudományterület, az obezitológia hazai úttörője.

 

Zétényi Lili: Nem baj, hogy már a telefonban Tamásnak szólítottam, nem doktor úrnak?


Dr. Tóth Tamás: Abszolút nem.

 

ZL: Tettem ezt azért is, mert mi régebbről ismerjük egymást, mint ahogy a Dr. Tóth című televíziós műsor elkezdődött. Láttam önt már azelőtt is a médiában, és azonkívül, hogy jó szakembernek tűnt, volt, van egy kellően laza, szinte playboy jellege. Erről mit gondol?


TT: Meglepő.

 

ZL: Cáfoljon vagy vitatkozzon. Senki sem mondta még?


TT: Nem.

 

 

ZL: Akkor csak nem mondták a szemébe.


TT: Lehet.

 

ZL: Jó, de azért már gyerekkorában tudta, hogy helyesebb, magasabb, vonzóbb, mint a többi srác a suliban?


TT: Tulajdonképp igen. Olyan 16-17 éves koromban kórházba kerültem, és ott a fiatal nővérkék próbáltak megkörnyékezni. Én először nagyon meglepődtem, én egy szolid…

 

ZL: …rendes gyerek volt?


TT: Nem, az nem voltam. Rossz gyerek voltam, de nem playboy értelemben. Tele voltam osztályfőnöki intővel mindamellett, hogy kitűnő tanuló voltam világéletemben.

DR. TÓTH TAMÁS
„Tele voltam osztályfőnöki intőkkel, miközben kitűnő tanuló voltam világéletemben.”

 

ZL: Tényleg? Ez szülői elvárás volt, vagy magától jött? Egyébként pesti vagy vidéki?


TT: Vidéki vagyok… Egy kis faluban nőttem fel, Abasáron, a Mátra alján, Mátrafüred alatt. A Mátra bele is ivódott szívembe-lelkembe. Gimnazista koromban Tatára költöztünk, aztán jött az egyetem, Pécs.

 

ZL: Hogy kerültek Tatára?


TT: Úgy, hogy katona az édesapám, és helyezték ide-oda. Egyébként Tata is nagyon jó hely, ott érettségiztem, onnan mentem Pécsre, egyetemre, két évre, aztán Budapesten folytattam. Végignézve a portfóliót: falu, kisváros, nagyváros, főváros, mindez jó impressziókat hagyott bennem.

 

ZL: Térjünk vissza a nővérekre: mit mondtak?


TT: Mondták, hogy jól nézek ki, és úgymond fejlesztenék velem a kapcsolatot tovább, és ez meglepő volt… De itt szembesültem azzal, hogy a középkategóriánál vonzóbbnak kezelnek.

 

ZL: De azért ez jó érzés volt.


TT: Igen, persze. Én sem az álszerénységet, sem a nagyképűséget nem szeretem. Az álszerénység is nagyképűség. Nem szeretnék nagyképűnek látszani…

 

A teljes cikk a La femme 2017. őszi számában olvasható.