Megmentik múltunkat az örökkévalóságnak

Az Arcanum munkatársai ipari méretekben digitalizálják a régi folyóiratokat, és teszik közzé kereshető formában az interneten. Nagyon leegyszerűsítve a lényeg: a könyvtárak, magánarchívumok, cégek jól-rosszul megőrzött régi újsággyűjteményeit – amelyek szerencsés esetben még fellelhetőek, és valahol bekötve várják, hogy valaki belelapozzon – nagyon óvatosan szétszedik, oldalanként beszkennelik, digitalizálják, és olvasható, illetve kereshető formában elérhetővé teszik. Jelenleg 76 millió oldalnál tartanak (ebből 45 millió oldal a magyar tartalom), és ez a szám napról-napra nő. „2,5 millió oldalnyi fizikai formátumú folyóirat, napilap fér el a raktárunkban, ahol QR-kóddal is segítjük a termelésirányítást. Ezt már a fiam vezette be, aki a Google kínálta karrierlehetőség helyett választotta a családi céget, és most már ő az ügyvezető.” – vág a történet közepébe Biszak Sándor, cégalapító.

Biszak Sándor alapító: „Hosszú utat tettünk meg a Biblia floppy lemezes kiadásától Európa legnagyobb folyóirat adatbázisának létrehozásáig.”

 

Ott jártunkkor egy kifejezetten izgalmas projektet is vittek: a legendás, müncheni székhelyű Szabad Európa Rádió 1950-től 1990-ig szinte valamennyi, kelet-európai, illetve szovjet tagköztársaság béli folyóiratra előfizetett, amit szerencsés módon meg is őriztek. Ezeket most a fent említett módon digitalizálják. „A magyar nyomtatott sajtó tekintélyes részét már feldolgoztuk, de nem mindent. Az Országos Széchenyi Könyvtár és néhány nagyobb vidéki közkönyvtár inkább önállóan akarják ezt a munkát elvégezni. Nem tudom, hogy most hol tartanak, de biztos vagyok benne, hogy közösen gyorsabbak, eredményesebbek lennénk…”

 

Szovjetszkij szport

 

10 olyan nagy teljesítményű szkenner van a világban, amit az Arcanum is használ, hármat ők vásároltak meg. Másodpercenként szkenneli a nagy formátumú – „lepedő nagyságú” – lapokra bontott szovjet sportújságot. „Jobb állapotban megy vissza a kötet, mint ahogy megkaptuk, persze mindent megteszünk azért, hogy a sokszor egyetlen fizikai példányt megmentsük.” – meséli vendéglátónk, aki naponta bukkan sajtótörténeti érdekességekre. „Az 1920-as évek elején, a román megszállók cenzúrázták a magyar lapokat, de mi néha megtaláljuk az adott lapszám első kiadását, amiben még benne volt a kifogásolt cikk. A második, későbbi kiadásban már csak egy üres folt jelzi, hogy valami nem tetszett a cenzúrának, és kivetette az utánnyomás előtt a lapból.”

 

Sándor végzettsége szerint vegyész, az ELTÉ-n végzett 1983-ban, ám – ahogy fogalmaz, „nem volt akkora spíler a kvantumkémia terén”. De hogy eszes fiatalember volt, azt bizonyítja, hogy témavezetője, Nárai Szabó Gábor beajánlotta a Kőbányai Gyógyszerárúgyár (ma már újra Richter Gedeon) könyvtárába könyvtárosnak. „Két nap után kiderült, hogy a könyvtár sokkal izgalmasabb, mint az eredeti szakmám, elképesztő kémiai adatbázisra bukkantam. Lerajzoltam egy keresett vegyületet, amire a Chemical Abstracts-en, a kémiai világ adatbázisán keresztül, Amerikából jött a válasz. Ez olyannyira új és bizalmi dolog volt – internet még Amerikában sem létezett –, hogy a Belügynek le kellett adnom, hogy milyen adatbázist hány percig használtam. Furcsálltam, hogy amikor hazai szabadalmaknak kellett utánajárni, miért amerikai adatbázisokban kell kutatnom. Ott feldolgozták ezeket, míg nálunk nem. Ez adta az ötletet az első vállalkozásom létrehozásához, ami egy magyar szabadalmi adatbázis volt. Floppy lemezen terjesztettem a gyógyszergyáraknak, fizikai formátumban vittem el a megrendelőimnek. 1989-90-ben a Szabadalmi Hivatal is felfigyelt a munkámra és közösen megalapítottuk az Arcanum Bt-t. Nagy sikerünk lett, a CD-rom hazai elterjesztésben is jelentős érdemeink vannak.” – meséli Sándor a szokatlan időkre jellemző szokatlan cégalapítás körülményeit.

 

A rendszerváltás körüli időszak pozitív hangulata segítette őket bekerülni az európai szabadalmi körbe, a nemzetközi támogatás hasznosnak bizonyult, de a Szabadalmi Hivatal

AZ ARCANUM MA IS CSALÁDI CÉG

Az öt Biszak gyerekből négy az Arcanumnál dolgozik, az ötödik, a legkisebb még egyetemista, ráér kitalálni magát. A családi háló a szülők irányában is hasznosnak bizonyult: az alapító anyósa és apósa is itt kapott munkát.

egy idő után kínosnak érezte a magánszeméllyel közösen vitt vállalkozást, és több éves együttműködés után kiléptek. Sándor folytatta a munkát, először a Bibliát adta ki floppy lemezen, – Károli Gáspár fordítását – később, amikor már CD-rommal dolgoztak, a lemezen 13 (!) különböző fordítás is elfért magyarázatokkal, összehasonlító programokkal. „Épp a napokban telefonált egy idős úr, hogy neki erre továbbra is szüksége van, de az új számítógépén már nincs CD-olvasó. Megoldottuk.” – mond példát Sándor a technikai vívmányok szárnyalására és elavulására. Másik sikersztorijuk a Verstár lett, amely 50 költő összes költeményét tartalmazta, anno még CD-n. Ez az internetre költöztetve ma ingyenesen hozzáférhető, a Költészet Napja környékén 100 ezres látogatószámot mérnek. A versekben természetesen keresni is lehet, ami ma természetes, de akkoriban, amikor még CD-kkel dolgoztak, ez forradalmi újdonságnak számított. Ez a kereshetőség a kezdetektől fontos sarokköve a vállalkozásnak, illetve a produktumnak. Sándor még a richteres időszakban megtanulta, hogy a legjobb adatbázis sem ér semmit, ha nem lehet kideríteni, hogy mi is van benne.

2011-ben szintet léptek: egy pincében megtalálták a Népszava bekötött példányait, a lomtalanító még örült is, hogy valaki elviszi. Kiderült, hogy a feladat – szkennelés, digitalizálás, olvashatóság biztosítása – elvégezhető és ez új lendületet adott a csapatnak. Most naponta egy gépen 15 ezer kis formátumú, és egy másik gépen 4000 nagy formátumú lapot tudnak digitalizálni (és 6 gépen dolgoznak), év végére jó eséllyel elérik a kitűzött célt, a 100 millió oldalt. Csak összehasonlításképpen: a tempó olyannyira gyorsul, hogy az első 2 millió oldalt két év alatt dolgozták fel. „Egyértelműen mi vagyunk Európa legnagyobb folyóirat adatbázisa, a nagy kérdés az, hogy be tudjuk-e szerezni a még hiányzó forrásokat. Lassan elfogy a feldolgozható magyar nyomtatott anyag. A Széchenyi Könyvtárban található és még általunk nem digitalizált 25-30 millió oldalt 2-3 év alatt be tudnánk szkennelni, de sajnos erre egyelőre nincs esélyünk.

 

Kétrétegű PDF – olvasgatni nincs idő

 

Mivel a könyvtárakban sincs meg minden régi folyóirat összes példánya – kitépték, elveszett, háború volt –, de amit lehet, most talán az utolsó pillanatban megmentenek. A lapok digitalizált változatából kétrétegű PDF készül (A PDF egy szöveges és képi információkat is tartalmazó számítógépes fájlformátum – a szerk). Leegyszerűsítve: felül van a kép, alul a szöveg, amit az OCR (optikai karakterfelismerő) szöveg tesz kereshetővé. Akkor is, ha szerb, cseh, cirill, türkmén vagy azerbajdzsáni írásjelekről van szó. Ez utóbbi egyébként is érdekes mellékszál: Azerbajdzsánban eredetileg arab írásjegyeket használtak, majd a Szovjetunió alatt áttértek a cirill betűkre, hogy aztán – immár ismét önálló országként – a latin ABC-t érezzék magukhoz legközelebb állónak.

Az Arcanum robotszkennereivel akár nagyértékű antik könyvek is digitalizálhatók
anélkül, hogy a lapok vagy a kötés sérülne

 

Akárhogy is, az Arcanum megoldja, hogy olvashatóak legyenek ezek a lapok is. A munkát saját maguk finanszírozzák, ezért kemény döntés, hogy megéri-e belevágni például a türkmén írott sajtó feldolgozásába. A napi munka mellett nem lehet elmélyedni a tartalomban, sőt tilos: rengeteg érdekes anyag megy át a kezükön, de a munkafolyamatok szétesnének, ha mindenki csak egy kicsit is megállna olvasgatni.

 

Hogyan lett ebből családi cég?

 

Biszak Sándor öt gyerek büszke édesapja, akik már akkor kaptak néhány százaléknyi részesedést a cégből, amikor ez még inkább csak gesztusértékkel bírt. Vicc volt – ahogyan ő fogalmaz. Ettől függetlenül a gyerekek már diákkoruktól be-be járogattak dolgozni, de egyikük sem akart végleg az Arcanumnál karriert építeni. „Az egyik lányom szülésznő, a másik óvodapedagógusként diplomázott, de sokáig azt mondták, hogy »na, nálad aztán nem fogunk dolgozni!« Kipróbálták magukat a kinti világban, aztán azzal jöttek vissza, hogy annál még ez is jobb. Ők felelnek az ügyfélszolgálatért, ami 10 éve inkább csak jópofa viccnek indult, az ma már komoly terhelést jelent, a 15 ezer előfizető minőségi szolgáltatást vár el a pénzéért.” A magánszemélyek mellett egyetemek, kutatóintézetek is használják a havonta egymillió oldallal bővülő kínálatot, és a felhasználói kör folyamatosan bővül: ma már nem nagyon készül szakdolgozat az Arcanum nélkül, sok helyen helyet kapott a tanmenetben is.

Biszak Bogáta a pedagógusi pályát hagyta maga mögött a családi vállalkozás kedvéért

 

Az öt Biszak gyerekből négy az Arcanumnál dolgozik, az ötödik, a legkisebb még egyetemista, ráér kitalálni magát. A családi háló a szülők irányában is hasznosnak bizonyult: az alapító anyósa és apósa is itt kapott munkát. „Az apósom a tönkrement Medicorból jött át, ahol inkubátorokat gyártott. Itt kitanulta a kötészetet, olyannyira, hogy végül 25 évet dolgozott nálam. Egyszer egy szkennelésre váró sok évtizedes iskolai értesítőben megtalálta az apja bizonyítványát. Örült és mérges is volt egyszerre: éveken keresztül hallgatta az apja intelmeit a tanulás fontosságáról, hogy aztán 60 év után kiderüljön, hogy más az elmélet és más a gyakorlat – mesél Sándor egy privát példát arra, hogy az Arcanum felhasználói között a családfakutatás az egyik leggyakoribb motiváció. Sokan itt, a réges-régi napilapok hasábjain bukkannak rá a hadihírekben, hogy „a nagyapjuk szerencsésen hazatért a frontról” vagy, hogy elesett a Don-kanyarban, Isonzónál, ahova éppen vezényelték. Ezért is fontos megmenteni a magyar újságírás nyomtatott évtizedeit: nem csupán a sport, a nagypolitika vagy éppen a kultúra lenyomatát őrzik, de a családok örömteli vagy éppen drámai pillanatait is.

A mai 35 fős dolgozói létszám az ismerősök és családtagok ajánlása alapján jött a céghez dolgozni. Volt, aki csak nyárra szegődött el, aztán itt ragadt. Sándornak van olyan kollégája, akivel még 1979-ben együtt tollaslabdázott a BEAC-ban, hogy aztán évtizedekre összekötődjön a sorsa az Arcanummal. Álláshirdetést mindössze egyszer adtak fel, de csak a regisztrált felhasználók körében publikálták. „Akkor azt mondtam, hogy soha többet. 350-en jelentkeztek. Arra mindenesetre jó volt, hogy érezzük, hogy szeretnek bennünket, jó a megítélésünk. Folyamatosan kapok kéretlen jelentkezéseket olyanoktól, akik itt akarnak dolgozni.”

 

Visszatérve a gyerekekre: Biszak Előd, a második fiúgyerek matematikát tanult az ELTÉ-n, és mint ilyet, őt is megtalálta a Google: „Nagy kihívás volt neki, hogy azt az ajánlatot fogadja-e el, vagy az apja cégét válassza. Kijavítottam, hogy nem az én cégem, hiszen nem kizárólag az enyém a vállalkozás, családi tulajdonban van.” – meséli az apa. A fiatalember végül az Arcanum mellett döntött, és modernizálta, továbbfejlesztette a máig érvényben lévő eredeti koncepciót: az Arcanum Újságok, amik felhasználóbarát módon nyitnak kaput a világra. Európában nincs is hasonló léptékben gondolkodó szolgáltató.

Biszak Előd bátor vállalkozói ambíciója nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a családi
vállalkozás nemzetközi piacra lépjen

Mit akarnak az olvasók?

 

A keresési lista élén a sport áll, de fontos a kritikus mennyiségű találat. „15 millió oldalnál még sokan panaszkodtak, hogy ez sincs meg, meg azt sem találják. 40-45 millió oldalnál már érezhetően javult a felhasználói élmény. Románia volt az első külföldi piacunk, aztán sorba jöttek a többi kelet-európai piacok. A tapasztalat hasonló: a sport érdekli az embereket, aztán az, amiben mi magunk benne vagyunk, a család, a szűkebb közösség, a lakókörnyezet. Ezért érdekesek az üzemi lapok – anno senkinek sem jutott eszébe megőrizni ezeket –, és a helyi, önkormányzati lapok. Ez utóbbiból már több tucat olvasható, kereshető, Albertirsától Nagykanizsáig. Nehéz eldönteni, hogy mi számít rendszeres periodikának: a vadászok, sakkozók hírlevele talán igen, de lehet, hogy a tájfutás stencilezett eredménylistája már nem. A felhasználóink 25-30 százaléka mobiltelefonon olvas bennünket. Megőrülök, mondja meg nekem, hogy lehet ezt így használni?”– teszi fel a költői kérdést Biszak úr, de persze elfogadja az olvasói preferenciákat.

 

A világ legnagyobb digitális archívumai

 

A familysearch.org Salt Lake Cityben van, a mormonok építik. Vallási okokból mindenkit, aki a földön élt, regisztrálnak, archiválnak. Kádár Jánostól kaptak engedélyt arra, hogy a magyar anyakönyvi kivonatok másolatát 1962-től kezdődően atombiztos bunkerekben őrizzék mikrofilmen. Ezért van ma meg. Ők 1,1 milliárd oldalnál tartanak. A newspapers.com is hasonló mennyiségű adatot tett publikussá, míg a második helyezett newspaperarchive.com 300 milliónál tart. Ők egyébként a közelmúltban megvették az Arcanum egyik szoftverét, amelynek az arcfelismerés a lényege.

Ennek segítségével olyan találatokat is kap a felhasználó egy adott személyről, aki szerepel például egy csoportképen, de a hozzátartozó szövegben nem említik. „Ez egy világszínvonalú technológia, amit mi fejlesztünk. Előd kiválóan érti a dolgát, büszke vagyok rá. Jelenleg még mindketten ügyvezetők vagyunk, de Előd dönt a nagy kérdésekben. A cég kiteljesedett, kilépett a világpiacra, amit én biztosan nem tudtam volna megcsinálni. Lassan el merem engedni az Arcanumot, tudom, hogy jó kezekben van. A fiam bátor, határozott, én nagyon óvatos vagyok.”