A csírából növekvő családi üzlet

Sokan próbáltak már az egészségtudatos táplálkozásra alapozva üzleti sikereket elérni, de csak keveseknek sikerült. A Hintalan család a csírát választotta kiindulópontnak, és bejött nekik. Mindez leírva pofon egyszerűnek hangzik, ám a valóság ennél összetettebb és árnyaltabb: több évtizedes elkötelezett munka, kísérletezés, elképesztő higiénia és családi összetartás nélkül nem tartanának itt. Ki akar csírakirály lenni, miért nem jött be a rukkola és mit keresett egyszerre 17 ellenőr a sződi Ökovital csíraüzemben? Kérdéseinket a többségi tulajdonos, ügyvezető Hintalan György, unokaöccse Gergely – aki az operatív ügyvezető, belföldi értékesítő –, és György lánya, Lili válaszolta meg.

„Egészséges és finom!” – felelik valamennyien határozott meggyőződéssel és egybehangzóan „az igazából miért is jó csírát enni” kérdésre. Vallják, hogy a csírát meg kell kóstolni. És amikor ez megtörténik, akkor a legtöbben rádöbbennek, hogy például egy retekcsírának kifejezetten intenzív íze van: ott van benne a retek zamata, persze valahogy mégis más az élmény. „Meggyőződésünk, hogy az étkezés örömforrás, és ehhez még az is hozzájárul, hogy a termékeink 95%-a biotermék, ami messze túlmutat a vegyszermentesen termelésen. A legtöbb csíra valódi superfood! Ami tőlünk kerül a polcokra, az tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, antioxidánsokkal, enzimekkel és esszenciális aminosavakkal.

 

Ezek mind hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez, a sejtmegújuláshoz és a gyors energiapótláshoz. Magas fehérjetartalmuknak köszönhetően a vegetáriánus és vegán étrend kiváló kiegészítői. Ízviláguk sokszínű, így szinte bármilyen ételhez felhasználhatók. A csírák nemcsak táplálóak, hanem igazi gasztronómiai élményt is nyújtanak. Persze, más forrásból is hozzájuthatunk ezekhez a tápanyagokhoz, de a csíra a szövet közötti vízben oldva tartalmazza ezeket, ami kifejezetten egészséges.” – magyarázza György, hozzátéve, hogy a csíra élő anyag, ennek megfelelően nagy jelentősége van a termék csomagolásának, tárolásának, szállításának. Nem megfelelő módon kezelve a csíra elkezd kiszáradni. Ilyen aspektusból vizsgálva a csírát úgy kell elképzelni, mint egy zöldséget vagy egy virágot; kényes termék. Mindez kontextusba helyezve „üt” igazán: stábunkat olyan tiszta üzemben fogadták, ami még egy egészségügyi intézménynek is becsületére válna. A létesítmény nem is termelő épületre hasonlít, inkább egy labor benyomását kelti, ahova a látogató egészségügyi nyilatkozat és látogatói utasítás aláírása után is csak védőfelszerelésben – lábzsák, köpeny, hajháló – és sebészektől elvárt alapossággal elvégzett kézmosás után léphet be.

Hintalan Gergely és György, az Ökovitál Kft. ügyvezetői

 

2005-től 2010-ig évi 20 százalékos ütemben nőtt a csírák piaca, a dinamikus ívet egy Németországban kirobbant e.coli botrány akasztotta meg, alaposan próbára téve a fogyasztók elkötelezettségét, egyszersmind szinte ellehetetlenítve azoknak a munkáját, akik nem voltak vétkesek a botrányban. Csökkent a növekedés, de BioCsiri túlélte a krízist, és még mindig van növekedési potenciál a piacban, mely folyamatos növekedést az elmúlt évek számai is alátámasztanak. A termékeik bármilyen európai szintű összehasonlítást kiállnak, viszont a marketing „lábuk” nem erős. „Sokakat meg kell még tanítani a csíra egészséges voltára, ami egy heroikus küzdelem” – jegyzi meg György. Kis kitérő: a hatvanas évek Nyugat-Németországában a kiwit mint fantasztikus újdonságot mutatták be a jó tempóban gazdagodó németeknek, hogy aztán a felvilágosító munka hasznából – a nekilóduló fogyasztásból eredő forgalomnövekedésből – az importőrök, távoli országok termelői és kiskereskedők ezrei közösen profitáljanak. Magyarországon nincs ilyen felülről támogatott kezdeményezés, a Hintalan család mégis egyfajta missziónak tekinti a csíra, mint élelmiszeripari produktum széles körű elterjesztését.

 

„A gyerekek a legjobb hírvivők, akik őszinték, nem a marketing hat rájuk, hanem maga a termék, amely valóban különleges meglepetés az ízlelőbimbóknak. A kóstoltatások során rendre kiderül, hogy a gyerek, aki egyébként semmilyen zöldséget nem hajlandó megenni, odacipeli a szüleit a hostessek pultjához azzal, hogy „gyertek, ezt kóstoljátok meg, mert ez finom!” A szülők szája fülig ér, megveszik a gyereknek mondjuk a brokkolicsírát. Odahaza aztán a felnőttek is kipróbálják, és rájönnek, hogy a csíra tényleg jó, és sokféleképpen színesítheti a gasztrokultúrát.” – meséli a kis lépések stratégiáját György, cáfolva azt a vélekedést, mely szerint a csíra az egészségtudatos és a vonalaikra kényes hölgyek révén kerül a háztartások hűtőibe.

 

Ehhez persze kell a bevezetőben említett szigorú higiénia. Az étkezési célra előállított csíra esetében sokkal komolyabb eljárásról van szó, mint mondjuk a vetőmagok esetében. „Az élelmiszerbiztonsági előírások miatt nagyon szigorú szabályozás alá esünk, kiemelt 

MIKROZÖLDEK, ZÖLDCSÍRÁK ÉS HAJTÁSOK

E három fogalmat még a gasztro- és wellness világban is gyakran keverik. Bár mindegyik fiatal növényi állapot, élettani értékük, termesztésük és felhasználásuk jól elkülöníthető. A csíra a mag legelső életfázisa, közvetlenül a csírázás után. A gyökérke és a sziklevelek már megjelennek, de valódi levelek még nincsenek. A mikrozöld a csíra és a bébinövény közötti állapot. Már megjelennek a valódi levelek, de a növény még nagyon fiatal. A hajtás már egy fejlettebb növényi állapot, amelyet gyakran sötétben vagy korlátozott fényben nevelnek, hogy hosszú, ropogós szárat kapjanak.

üzemnek számítunk. A nyersanyagot – ami a gyártó által eleve bevizsgált – elkülönítetten kell csíráztatni addig, amíg meg nem érkezik az akkreditált laboratóriumból az adott tételre vonatkozó, megfelelő mikrobiológiai eredmény. Éppen ezért addig a nagy értékű csíraalapanyag nem vonható be a termelésbe. És ez nem egy szúrópróba szerű ellenőrzés, hanem jogszabályban meghatározott rutineljárás abban az értelemben, hogy minden egyes szállítmány esetében el kell végeztetnünk.” – ezt már Gergely magyarázza. Mindent összevetve, kifejezetten érzékeny műfajról van szó. Ez egy vízkultúrás technológia. Földet nem használnak, viszont az üzemben relatíve magas a hőmérséklet, ami nem csupán a csíráztatás alapfeltétele, de vonzó a baktériumoknak is. Az Ökövital vezetői szakmabeliek – agrármérnöki, illetve környezetmérnök diplomával rendelkeznek –, tűpontosan látják, hogy hol vannak a kritikus pontok, veszélyek, mi a sebezhető pont.

 

21 éve fut a család vállalkozása, amit már érett férfiként kezdtek. A szakmát Budapesten, egy kisebb üzemben, a BioLogic Kft.-nél kezdték, ahol Timatik Miklós mutatta meg Györgynek, hogy miről is van szó. Ma is jó szívvel említi a menet közben teljesen más területre váltott vállalkozót. Akkoriban persze más volt a lépték: az azóta megszűnt Kaiser’s kiskereskedelmi üzletláncot említik, mint fontos vásárlót, amely naponta 50-100 karton terméket vásárolt meg tőlük. Ekkora mennységhez elegendő volt egy üdítőitalok tárolására alkalmas üvegajtós hűtő is. Összehasonlításképpen: ma naponta akár 1500-1800 kartont is teherautóra pakolnak, ami havi szinten 16 tonna. Ez már igen tekintélyes mennyiség, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy pehelykönnyű anyagról van szó; a boltok hűtőjében megtalálható mungóbab-, retekcsíra vagy borsóhajtás egységnyi doboza 50-100 gramm.

Ahogy növekedtek, úgy kerestek egy nagyobb üzemet, amit végül a festői lankák között, Sződön találták meg. Az eredetileg szójabab csíráztató üzemet persze alaposan átalakították, fejlesztették. Az itt folyó munka minőségére jellemző, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (rövidítve EFSA) szakemberei a magyar élelmiszeripari ellenőrök munkáját itt, az Ökovital sződi üzemében vették górcső alá. Egy alkalommal 17 tagú delegáció érkezett a 23-24 főt foglalkoztató céghez. Arra voltak kíváncsiak, hogy a kiválasztott magyar élelmiszeripari vállalkozás betart-e mindent előírást, és ezt miként ellenőrzik a magyar szakemberek. György és Gergely jogosan büszkék rá: kiváló minősítést kaptak.

És hogy miért volt/van szükség ilyen szigorú kontrollra: Nos, egyrészt azért, mert az Európai Unióban – így hazánkban is – a mezőgazdasági termékeket, a belőlük készült élelmiszereket és takarmányokat csak akkor szabad ökológiai (öko, bio, biológiai, organikus) jelöléssel forgalmazni, ha a rájuk vonatkozó közösségi-, és hazai jogszabályok betartása mellett, az állam hatósági kontrollja alatt működő ellenőrzési rendszerben állították elő, és ezekről tanúsítvánnyal rendelkeznek. Másrészt azért, mert a csíraelőállítás a termelés sajátosságai miatt veszélyes üzem, magas az élelmiszerbiztonsági kockázat – mint egy húsüzem vagy tejüzem – így szükség van a folyamatos ellenőrzésre. Ugyanakkor a magyar szabályozás jelenleg lehetővé teszi, hogy például az egyre népszerűbb mikrozöld növényekkel kisüzemek vagy őstermelők is foglalkozhassanak, ami a legjobb szándék mellett is kérdéseket vet fel: például a mikrobiológiai paraméterek betartását, betarthatóságát és nyomonkövethetőséget vizsgálva.

 

Több évtized közös munka persze óhatatlanul is együtt jár a konfliktusokkal, ezt a kezdetektől fogva tudták, de képesek mederben tartani. Gergely szerint magánéletükbe is beszivárognak a családi vállalkozás örömei és a gondjai: „Ezt így nem mi fogalmaztuk meg először, ám azt igen, hogy az emberi kapcsolataink relációit különválasztjuk a céges 

MI LEHET A TITOK?

A Hintalan család története egyszerre tanmese és inspiráció: a kitartás, a tudás és az értékrend találkozásából formálódott sikerré.

ügyektől. Ez nem egy könnyű történet, mivel más érzelmek mozognak a két síkon, amelyek persze metszik egymást. Az eltérő véleményeket közös nevezőre hozzuk. Vagyis attól, hogy az Ökovital egy családi vállalkozás, még vannak konfliktusaink, de mindezidáig ezeket meg tudtuk oldani.” Gyuri ehhez önkritikusan annyit tesz hozzá, hogy „dominánsan próbálom érvényesíteni a gondolataimat, de észérvek mentén. Van olyan üzleti helyzet, mely során az egyik személyiségtípus vezet eredményre, és van olyan, amikor a másik. Végső soron szakmailag és emberileg is úgy építettük fel a céges struktúrát, hogy az működőképes és ellenálló.”

 

A következő generációt képviseli Lili – György lánya – aki egyetemista, gazdálkodás menedzsmentet tanul a Corvinus Egyetemen, és eleve úgy vette fel az óráit, hogy részmunkaidőben – heti két napban – már a sződi üzemben lehessen. Az ő feladata a social média fejlesztése. Úgy fogalmaz, hogy még nem köteleződött el, de vonzza a családi vállalkozás kínálta lehetőség. Volt egy „nem szeretem a tanulást” fázisa gyermekkorában, amikor arra a kérdésre, hogy mi lesz így vele, frappáns választ adott: csírafőnök akarok lenni! „A technológiai dolgokat még nem értem teljes részletességgel, a vállalatirányítás közelebb áll hozzám, a hatékonyság növelésére már vannak ötleteim. Hozzám tartozik a külső-belső kommunikáció, a marketing egy része, a facebook, Instagram profilok gondozása. Ez a munka nemrégiben kezdődött, lépésről lépésre haladunk.”

György korábbi párjának két lánya is kacérkodik a csíra biznisszel: Eszter néhány hónapja műszakvezetőként dolgozik a sződi üzemben, és nem tartják elképzelhetetlennek, hogy húga, Zsófi is bekapcsolódik majd valamilyen formában a munkába. A család jól tud együttműködni, amihez az is kell, hogy valamennyien jóban vannak Beszélgetésünk közben Eszter és Lili olyan mély szeretettel ölelték meg egymást – csak úgy mellékesen, spontán –, hogy azt nem lehet eljátszani. Gergely szerint valamennyien keményen dolgoznak, értik és tudják a dolgukat, de azt is hozzá teszi, hogy a jó munkához az is kell, hogy időről-időre feltöltődjenek. Ő például rendszeresen túrázik. „Ha nem szakítunk időt a kikapcsolódásra, az előbb-utóbb a munka minőségén is észrevehető lesz. Egy-két évig meg lehet tenni, hogy megállás nélkül hajtunk, de nem érdemes.” A work-life balance fontosságát nem csak a családi körben tartják értéknek, de az üzemben dolgozókra is alkalmazzák, és többféle módon is kifejezik, hogy nagyra tartják a kollégáik munkáját.

 

A család lépésről-lépésre halad, és bár óvatosan fogalmaznak, tudják, hova szeretnének eljutni. Számos kisker lánc már most is vásárlóik közé tartozik, de a diszkontlánc meghódítása még feladatként vár rájuk (a Penny Marketben már ott vannak a polcokon). Az exportpiacokért felelős értékesítő kolléganő a külpiacok meghódításán dolgozik; Romániában már 11 éve jelen vannak, Szlovákiában 2 éve, és Ausztria is a térképen van. Persze a konkurencia Európa-erős: nemzetközi téren Hollandia nagyon erős versenyző, és ugyanez mondható el Olaszországról is, ahol hosszú évtizedek óta képesek olyan tiszta alapanyagot előállítani, hogy azt a higiéniára, minőségre nagyon kényes japán vásárlók is elfogadják. Mindez jelzi, hogy ebben a versenyben nem csak az ár számít. Olyannyira, hogy Romániában – ahol mindig is volt helyi konkurencia – az Ökovital termékei közel kétszer annyiba kerülnek, mint a helyzeti előnyből induló román cégek hasonló, igaz nem bio minősítésű termékei. A fogyasztók az ár/érték arányt figyelik, és ebben az interjúpartnereink termékei nagyon nehezen verhetők. Különösen érvényes ez a gasztro-piacra: a vásárlók döntenek. Nekik, vagyis elsősorban az éttermek chefjeire gondolva dobták piacra idehaza néhány éve a borsóhajtást, hiszen ez kiváló alapanyag a különlegesebb ételek kedvelőinek, de érdekes módon a Spar beszerzői is kopogtattak, hogy ők kitennék az üzletlánc polcaira. Azóta is ott van, a vásárlók keresik, kedvelik. Ez jó példa a sikerre, de a piac ezzel együtt csak korlátozottan térképezhető fel: Gergely és György néhány éve piacra dobtak egy rukkolacsíra keveréket, hiszen ez az izgalmas zöldségféle komoly „karriert” futott be az elmúlt évtizedekben. Ám az áttörés elmaradt, a fogyasztók másképpen döntöttek. Ezért amikor egy új piacra lépnek be, a teljes szortimenttel indulnak, aztán kialakul, hogy mi az, amiből siker lesz, és mi az, amit a vásárlók kevésbé preferálnak. Az exportpiacoknál az a különbség az egyes országok között, hogy nyugaton a csíra, mint élelmiszeripari termék jobban ismert. 

„Sok vizet használunk, és a technológia lehetővé teszi, hogy ezt kertészeti célokra is felhasználjuk, olyannyira, hogy kis léptékben már el is kezdtük a telephelyen a zöldségtermesztést, egyelőre inkább kísérleti jelleggel. A saláta és a csíra passzol egymáshoz, még akkor is, ha a csíra és a saláta mikrobiológiailag nem egy csapatban játszik, ezt nyilván meg kell oldani. Hosszabb távon elképzelhetőnek tartom, hogy ezt a piaci szegmenst is meg tudjuk hódítani, egészséges, konyhakész termékekkel. A másik potenciális fejlesztési irány a tofuban, szójában és mungóbabban rejlő lehetőségek kiaknázása, de ez már túlmutat az ötéves távlati célokon. A mungóbabcsíránk
előállításához speciális feltételek szükségesek, ezért kifejezetten erre a célra – Magyarországon egyedülálló – új technológiát vásároltunk.” – részletezi György, hogy mi minden jár a fejében, amikor a közeljövőre vonatkozó célok kerülnek szóba. A sok nehezen kiszámítható változó között van egy, ami biztos: a klímaváltozás miatt a szabadföldi zöldségtermelés át fog alakulni Európában. A déli országok ezen a téren még mai a világ legjobbjai, de néhány éven belül az érzékenyebb zöldségeket be kell vinni fóliasátrakba, üvegházakba, mert kint egyszerűen megsülnek. 

 

A Hintalan család története egyszerre tanmese és inspiráció: a kitartás, a tudás és az értékrend találkozásából formálódott sikerré. A csíra számukra nem pusztán termék, hanem élő bizonyítéka annak, hogyan lehet tisztán, felelősen és hosszú távon gondolkodva építeni egy vállalkozást. Munkájuk megmutatja, hogy a minőség, a hitelesség és a családi összetartás még a legnehezebb piaci környezetben is megtérül. A sződi Ökovital nemcsak csírát termel, hanem szemléletet is formál: azt, hogy az egészséges életmód nem lemondás, hanem öröm – és akár egyetlen falat csírában is ott rejlik a jövő ígérete.

 

Tipp! Kattints ide két különlegesen finom receptért, ha kíváncsi vagy miként lehet zöldcsírával egészséges és finom ételeket készíteni.