A rákról és a halálközeli élményekről

Fordulatos, mint egy jó krimi, és reménysugár lehet mindazok számára, akik be akarnak pillantani a rák titkaiba. Így jellemzik a kritikusok az amerikai Siddhartha Mukherjee onkológus kutatóorvos tíz éve megjelent Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvét. A kötet végigvezet minket a betegség történetén az ókortól napjainkig, és bemutatja a kezelés és megfékezés radikálisan új lehetőségeit. „Némiképp abszurd az elképzelés, hogy a jövőben a rákot teljesen és mindörökre ki tudjuk majd irtani a testünkből és a társadalomból – nyilatkozott külföldön valóságos díjesővel jutalmazott műve kapcsán a szerző. – Nem azért gondolom így, mert pesszimista vagy nihilista volnék, hanem mert a rák biológiai természete teszi ezt lehetetlenné.

A betegség kialakulásában pontosan ugyanazok a gének játszanak szerepet, amelyeknek köszönhetően a magzat fejlődik, a sejtjeink növekednek, a testünk nő. Ha tönkretesszük ezeket a géneket, akkor a végeredmény rosszindulatú daganat lesz. Ebben az értelemben a rák normális állapotunk egyfajta torzképe. Mindezt alátámasztja az, amit én a rák statisztikai realitásának nevezek: az Egyesült Államokban minden második férfi és minden harmadik nő találkozik majd élete során valamilyen formában ezzel a betegséggel, és minden negyedik meg is hal benne. Ezeknek a számoknak a tükrében aligha nevezhetjük a rákot életünk abnormális eseményének.”

Mégsem a stressz okozza?

A közismert szaktekintélynek számító amerikai kutató azt a gyakran hallott feltételezést is eloszlatta, hogy a pozitív viszonyulás hatására meggyógyulhat a rák. „Aki ezt állítja, szerintem nagyon rossz szolgálatot tesz a betegeknek – hangsúlyozta egy interjúban. – Egy mellrákos nőnek éppen elég baja van anélkül is, hogy valaki még azzal bosszantsa, azért nem gyógyul meg, mert nem gondolkodik pozitívan. Képzeljük magunkat a helyébe, és gondoljuk át, milyen érzés lehet azt hallani, hogy a hozzáállása akadályozza meg a gyógyulását! Ez aljasság. A kérdésre válaszolva: nem, nem igaz, hogy a »pozitív gondolkodás« hatására a rák elmúlik. A bizakodás segíthet a betegnek abban, hogy elviselje a kemoterápiát, a műtétet, a sugárkezelést. A pozitív szellemi beállítódás azonban ugyanúgy nem gyógyítja meg a rákot, mint ahogyan a negatív nem idézi elő.”
A kutató egy helyen azt nyilatkozta, részben azért határozta el, hogy megírja ezt a könyvet, mert a rákról nagyon sok meglehetősen sértő dolgot írtak már. „Az olyan jellegű leegyszerűsítő felfogással akartam szembeszállni, mint amit a rosszindulatú daganatokról írott átlagos könyvek egészség-wellness fejezetében olvashatunk: egyél brokkolit, és kigyógyulsz a rákból! Vagy: kövesd ezt a mágikus diétát, és soha nem leszel rákos! Ezt érzem én sértő leegyszerűsítésnek. A pácienseknek ennél többet kell tudniuk. Sokkal mélyebbre hatolóan kell beszélgetnünk velük arról, mi a rák, mióta része az életünknek, mik a legfrissebb felismerések, a terápia legújabb irányzatai” – fogalmaz a szerző.

Létezik-e a mennyország?

Dr. Eben Alexander amerikai idegsebész szerint igen, ezért is választotta óriási könyvsikernek számító kötete címéül a provokatív kijelentést: A mennyország létezik. Halálközeli élményben sok embernek része volt már, közülük jó néhányan a nagyobb nyilvánosság előtt is beszámoltak megrázó tapasztalataikról. Az idegsebész írása azonban alapvetően különbözik ezektől a beszámolóktól, hiszen mielőtt súlyos betegségbe, majd kómába esett volna, ő maga is kételkedve fogadta a „túlvilágon” tapasztaltakról szóló beszámolókat. Úgy érezte, ő mint természettudós nem fogadhatja el olyan megfoghatatlan dolgok létezését, mint a lélek vagy a túlvilág. Aztán egy nap halálos betegség támadta meg, és már mindenki, az orvosaitól a családtagjaiig biztos volt benne, hogy a mély kómából soha nem fog visszatérni. De visszatért, felépült, és mivel a kómája alatt olyan különleges dolgokat tapasztalt, amelyeket maga sem hitt volna lehetségesnek, írt róla egy könyvet.

Ahogyan könyvében fogalmaz: túlságosan sokan hisznek abban, hogy a tudomány és a spiritualitás nem létezhet egymás mellett. „Tévednek. Ennek az ősi, de végső soron alapvető ténynek az elterjesztése miatt írtam meg ezt a könyvet, és emellett a történetem összes többi részlete – a rejtélyes betegségem, az, hogy hogyan voltam képes tudatomnál maradni egy másik dimenzióban, miközben kómában feküdtem, és hogyan voltam képes teljesen meggyógyulni – teljesen másodrendű. Az utam során átélt feltétel nélküli szeretet és elfogadás a legfontosabb felfedezés, amelyet valaha tenni fogok, és bármilyen nehéz is lesz a többi ott megszerzett információt kicsomagolnom, a szívem mélyén abban is biztos vagyok, hogy annak az alapvető üzenetnek a megosztása – amely olyan egyszerű, hogy a legtöbb gyermek minden további nélkül elfogadja – az én legfontosabb feladatom” – írja könyvében. Az orvossal történtek valóban megdöbbentők, személyes beszámolója még inkább. Ha a mi életünk és látásmódunk nem feltétlenül változik is meg hatására, szavait olvasni mindenképpen különleges élmény.