Angyali találkozások

Találkoztam egy angyallal – súgta a fülembe. – Én is – mosolyogtam magamban, amikor szabályos arcocskájára és szőke fürtjeire pillantottam, de nem árultam el magam: – Hogy nézett ki? – Olyan fényes volt. És egy törlőrongyot rázott, ami szikrát vetett. A haja meg göndörszerűnek tűnt, annyira fénylett. – És fiú volt vagy lány? – tettem fel az első keresztkérdést, majd a mesebeszéd megszokott fordulatai helyett hosszas gondolkodás következett. Felkészültem, hogy a vendég karácsonyi angyalka, duci puttó vagy szárnyas Barbie alakjában öltött testet, de végül a lányom is csodálkozott saját válaszán: – Egyik sem. Vagy mindkettő lehetett. És azt sem tudom, volt-e szárnya! – a hangja hirtelen megváltozott: – Nem voltál itthon! És amikor bementem a szobámba, az ablak előtt állt. Megijedtem, de nem moccantam, mert olyan jó érzés volt.

 

 

Az ölembe vettem. Nem gondoltam, hogy a bébiszitter mellett még egy őrangyalra is szüksége van ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Hogy képzelődött vagy sem? Fel sem merült, hogy kételkedjem a történet hitelességében. Megtanultam már, hogy amiben valaki hisz, az számára valóság. Akár istenekről, akár babonákról, akár eszmékről van szó, előrébb jutunk, ha cáfolat helyett a miértekre helyezzük a hangsúlyt.

 

Ma a világ minden táján évente több tucat könyv jelenik meg, ezekben angyalokkal való találkozásokról olvashatunk, sőt arra vonatkozóan is kaphatunk praktikus tanácsokat, miként ismerhetjük fel őket környezetünkben, hogyan léphetünk kapcsolatba velük, és milyen módszerekkel tudjuk segítőkészségüket kiaknázni. Egy 1994-es közvélemény-kutatás szerint az amerikai felnőtt lakosság tizenhárom százaléka vallott arról, hogy látott már angyalt, illetve érezte angyal jelenlétét. Ha eltekintünk ezektől a nulladik típusú találkozásoktól és a karácsonyi ünnepi kellékektől, akkor sem szenvedünk hiányt angyalból: „Angyal szállt át a szobán!” – mentjük a helyzetet, amikor kínos csönd telepszik a társaságra, őrangyalra hivatkozunk, amikor szerencsésen megmenekülünk. Kék angyalnak hívják a házi betegápoló szolgálatot, a bajba jutott autósokon a sárga angyal segít, irodalmi művek, slágerek, filmek mesélnek el történeteket, fogalmaznak meg üzeneteket angyali szereplők, hozzájuk kapcsolódó jelképek segítségével.

Mi lehet az oka annak, hogy az ember ősidők óta angyalokkal párnázza ki saját világát? Bizonytalanság a félelmekkel teli univerzumban, kozmikus magány? Az örökkévaló utáni vágyakozás? Sóvárgás a tökéletesség iránt?

 

Segítők és pusztítók

 

ANGYALI TÁMASZ

Mi lehet az oka annak, hogy az ember ősidők óta angyalokkal párnázza ki saját világát? Bizonytalanság a félelmekkel teli univerzumban?

Ha csak a nagy monoteista vallásokra figyelünk, se szeri, se száma azoknak a keresztény, zsidó és iszlám műveknek, amelyek az angyalokkal foglalkoznak. Ha pedig egy picit jobban körülnézünk térben és időben, akkor szinte minden vallásos elképzelésben olyan szellemlényeket lelhetünk, akik köztes helyet foglalnak el az istenek és az emberek világa, a szent és a profán között. Némelyikük hírnökként dolgozik, mint a görög-római mitológiában Hermész vagy Merkúr, mások látomást idéznek elő, és tanítják az embert. Van, ahol védőszellemek gondoskodnak a törzs biztonságáról. Szinte lehetetlen felsorolni azokat a feladatokat, amelyeket ezek a lények ellátnak, egy azonban közös: az a céljuk, hogy az embert segítsék.

 

A Bibliában sem igazán találunk olyan könyvet, amelyben ne bukkannának fel angyalok. Héberül mal’ahnak, görögül angelosznak azaz hírnöknek nevezték a küldötteket, akik hol segítséget nyújtanak, hol megbízatást adnak át, de az is előfordul, hogy pusztulást hoznak az emberiségre. Angyal megy Ábrahám ágyasa, Hágár után, amikor Sára kegyetlenkedéseit megunva a sivatagba menekül, az Úr angyala jelenik meg Mózesnek, angyal gondoskodik Illés prófétáról, amikor a pusztában bujdosik, de Jahve angyala az is, aki az asszírok csapatát egyetlen éjszaka alatt lemészárolja Jeruzsálem falai alatt.

 

A teljes cikk a La femme 2011. téli számában olvasható.