Betöltötte a 73. életévét, de nap mint nap dolgozik, hogy megőrizze a magyar paprika hírnevét – miközben látja és érzi is, mekkora kihívás Kínával és az olcsó importtal szemben talpon maradni. Ezzel együtt élvezi a munkáját, és ma is ugyanazzal a lendülettel veti bele magát a feladatokba, mint hajdanán. Nem irodából irányít, hanem ott van a terepen, a gépek mellett, a munkatársai között. Hisz abban, hogy a siker kulcsa a kitartás és a minőség iránti alázat – és hogy amíg dolgozni tud, addig van jövője a magyar paprikának is.

A piros fűszerpaprika a magyar konyha megkerülhetetlen alapösszetevője, nincs igazi pörkölt, gulyás, halászlé vagy hekk nélküle. A fűszerpaprika több mint ételízesítő: nemzeti jelkép. Szeged és Kalocsa neve összeforrt vele, s a világ bármely pontján, ahol egy magyar főz, ott piroslik a kanálban ez a gasztronómiai kincs. A paprikában ott a múlt: a parasztudvarok füzérei, a családi receptek, a titkos arányok, amiket csak nagyanyáink tudtak. Ha fűszerpaprikáról esik szó, megkerülhetetlen a Házi Piros Paprika Kft. alapító-ügyvezetőjének neve: Németh József agrármérnök, számviteli szakmérnök egész életét erre a növényre tette fel, és 73 évesen is olyan lelkesen és tettre készen beszél a munkájáról, hogy az embernek az az érzése támad, mintha nem is egy növényről, hanem egy régi, jó barátról beszélne. Lelkesedése őszinte és ragadós: minden mondata mögött ott van a több évtizedes tapasztalat és szeretet. Beszélgetőpartnerünk számára a fűszerpaprika nemcsak munka, hanem mindennapi öröm és kihívás – és amikor mesél róla, az ember megérti, miért lett ez a piros por a magyar konyha egyik legnagyobb kincse.

1990 előtt a paprika-feldolgozás állami monopólium volt - a minőségvédelem okán -, kizárólag egy kalocsai és egy szegedi cég foglalkozhatott ezzel. A korlátozást ’90 májusában eltörölték, amire Németh úr néhány hónappal korábban már készült; megalapította a cégét. „Akkoriban egy TSz-ben voltam vezető, háztájiban Kalocsának termeltünk 100-200 hektáron paprikát. Innen a tudás, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már az apám és a nagyapám életében is szerepet kapott a paprika: utóbbi a ’30-as években Pécsre hordta a paprikát, innen is jött az indíttatás.

Kicsiben kezdte: sükösdi lévén Németh úr jól ismerte a Kalocsa környéki termelőket, tőlük vásárolta fel a „nyakba akasztós” erőspaprikákat, amit húsipari cégeknek adott el, először Szekszárdra és Bajára. Az üzlet szép lassan lendületbe jött, vett egy Zsuk teherautót, majd még egyet, majd egy nagyobb Roburra váltott. Bejárta az ország valamennyi húsipari vállalatát, baromfifeldolgozóját, kolbászgyártóját. A teherautós országjárást később szinte egész Európára kiterjesztette. Üzletet kötött, ismeretséget szerzett, kapcsolati hálót épített és megteremtette az üzlet bizalmi alapját. Azt meséli, hogy számviteli szakmérnök lévén lehetett volna főkönyvelő is, de ő az a típus – ránézésre ma is inkább szikár, csontos, gyerekkorában csontinak becézték –, aki 15 percnél többet sosem ül. Ezt szó szerint kell érteni: inkább beáll az esztergapad mögé, az irodai feladatokat kollégáira bízza.

 

Később a paprika mellett több fűszer is felkerült a palettára, belföldről beszerezve majd importálva. Ha fűszerkeveréket kértek, megcsináltam. „Egyedül dönthettem, ami azt jelentette, hogy gyorsan és rugalmasan alkalmazkodtam a piaci igényekhez. Egy alkalommal egy pozsonyi szakvásáron összefutottam a szegedi és kalocsai paprika-vezérrel. Egy potenciális megrendelő mindhármunktól kért árajánlatot. Azzal nyertem el a megbízást, hogy elvállaltam, hogy 90 napos fizetési határidővel is tudok szállítani.

TÖBB ÉVTIZEDES MUNKÁJA VAN BENNE

Büszke rá, hogy ő maga egyetlen céget sem számolt fel vagy vitt csődbe, senkit sem küldött munkanélküli segélyre. Jelenleg 13 milliárd forintos árbevételt ér el, amiből 3-3,5 milliárd forintnyi az export, rajta keresztül még Amerikába is eljut a magyar paprika.

A konkurensek nem mertek vagy nem tudtak helyben rábólintani, mert a nagyvezérük nem jött el a vásárra. A lényeg: elnyertem a megrendelést, és 15 évig szállítottam Csehországba és Szlovákiába csomagolt magyar paprikát.”. – mond példát arra, hogy az elismerten kiváló minőség mellett a rugalmasság, a helyzetfelismerő képesség és a bátorság is szerepet játszik egy üzlet létrejöttében. Még egy példát említ az elszántságra: „A ’90-es években egy konzervgyár ételízesítőt kért tőlem, de mi addig ilyet nem állítottunk elő. Húsvét volt, és elmentem ugyan locsolkodni, de közben a recepten törtem a fejem. Húsvéthétfő estére meglett a delikát. Innentől felszálló ágba került a cég.” És talán helyesebb cégcsoportról beszélni: akkoriban 50 kisebb-nagyobb cég foglalkozott paprikafelvásárlással, szárítással, feldolgozással. Ezek közül jónéhányat Németh úr vásárolt fel, de „felszámolásból, szabályosan, senkinek sem adtam kenőpénzt.” – hangsúlyozza. Ő lett a Paprika Terméktanács elnöke, és 2006-ban a régi nagy álma is teljesült: a birodalma része lett a szegedi-, majd egy évvel később a kalocsai feldolgozó.

A magyar családok karácsonyi ünnepi asztaláról nem hiányozhat a halászlé. Lehet, hogy néhány év múva már kínai paprikával kell készítenünk? 

 

De nem minden szép és jó: Németh úr szerint nagy válságban van a hazai paprikafeldolgozás, ez a szektor sem úszhatja meg a kínai hatást, olyannyira, hogy lassan elsorvad. A szegedi üzem konzervet is gyárt, mert a paprikából már most is alig lehet megélni. Egyebek mellett savanyúsággal próbálkoznak, amihez friss káposztát, zöldségeket, petrezselymet, spenótot, kaprot termeltetnek. 550-600 ember munkája függ tőlük, akiket meg akar tartani, hiszen a jó szakember érték – vallja.

 

A két nagyfia is bekapcsolódott a munkába, de már másképpen, a saját elképzelésük szerint élve az életüket. Ifj. Németh József nem a cég székhelyén, Sükösdön él, hanem Budapest mellett. Kiváló nyelvérzéke van, egyebek mellett az exportért felel. A másik fiú, Németh Bálint József az ügyvezető, de ő sem akarja az édesapja diktálta tempót felvenni. „Nem várom el tőlük azt, amit én magammal szemben követelményként állítottam. Feláldoztam a családi életemet, a hobbimat, hétvégén is dolgozom. Csak akkor kapcsolok ki, amikor megnézem a Duna TV-n a Kívánságkosarat, vagy egy fontosabb meccset. Van vadászvizsgám, de nem használom ki, és a vejem halastavából sem én fogom ki a rekord pontyokat. Engem a munka, a siker éltet: az édesapám kovács volt, és a vas szeretetét örököltem. Szívesen esztergálok, csomagológépet konstruálok, élvezem a sikerélményt. Ha nem működik valamelyik gép, megcsinálom én. Nincs tervezőm, nem is rajzolok tervet, egyszerűen nekilátok. Elkezdek valamit és menet közben korrigálok. Addig próbálom, amíg össze nem jön. Ha kell motort is tudok cserélni; csak ránézek a vasra, és tudom, hogy ebből mit lehet konstruálni.”

„Én alakítottam ki mindent, a fiaim ennek a farvizén eveznek, és ez sok konfliktussal jár. Nekem ez az életem, de a fiaimnak csak munka. Nincs igazi összhang köztünk, más az irányítási stílusunk. Én ízig-vérig, kézzel-lábbal végrehajtó ember vagyok, nem sajnálom az időt, de a fiatalok a hétvégén nem dolgoznak.” – mondja Németh úr olyan hangsúllyal, mint aki érti az idők szavát, de azért nem felejtette el, hogy honnan indult és mennyit kellett dolgoznia ahhoz, hogy az ország első számú paprika-feldolgozója legyen. „Ma reggel hat óta markolóztam. Amikor szűkös a létszám, bármelyik területen be tudok segíteni, fizikailag is – mindig óva intenek ettől, de én ezt nem veszem figyelembe.”

 

Németh úrra saját bevallása szerint középső gyereke, Éva hasonlít alkatra és szorgalomra is. Neki 3 fia van – a legidősebb 18 éves –, Bálint fia három lányunokával ajándékozta meg, ők közép-, illetve főiskolások. És mivel Németh úr kalandozó természet, 56 éves korában született egy fia, a most 17 éves János. „Benne látom az én képességeimet, ha nem lesz elrontva, sokra viszi. Nagyon ügyes, már most tud markolót, traktort vezetni. Kamasz, nehéz féken tartani. Az internethez ért, de én tanulni még nem láttam. Ennyi idős koromban Kalocsára jártam technikumba és még vasárnap is tanultunk.”

 

„Mindent összevetve igen, elégedett vagyok az életemmel. Magnéziumon, vitaminon kívül nem szedek semmilyen gyógyszert. 73 éves vagyok, de amíg bírom, dolgozom és élvezem a sikert. Hiszem, hogy a munka élvezete nélkül nincs tartós eredmény, illetve csak akkor, ha valaki ehhez nagyon komoly támogatást kap.” – válaszolja összegző kérdésünkre.

Visszatérve a kínai paprikára: Ma már Kínában is sok fajta van – egyebek mellett Magyarországról is vittek –, az utóbbi években sokat fejlődtek. A termést nem szárítóban szárítják, hanem a napon, ahol 20-30% tönkre megy, cserébe nincs gázszámlájuk. (Nálunk gázzal üzemeltett szárítókban szárítják a fűszerpaprikát.) Az európai felvásárlók kiszűrik a vegyszeres, toxinos paprikát, így ide a legjobb minőség kerül, jobb, mint Amerikába. „Amikor a spanyol paprikáról hallunk, az már 95%-ban kínai. A világ 130 ezer tonna termeléséből 115 ezer tonna kínai. A chili külön kategória. A kínaiak nem igazán emelik az árat, csak ha a szállítási költségek átháríthatatlanul emelkednek. „Sükösd környékén szőlőt is termelnek, és mindig is figyeltem a felvásárlási árakat, sokáig együtt mozgott a paprikáé és a szőlőé, de néhány éve az olló szétnyílt, míg a szőlő beragadt 100 forintnál, a paprikáért 300 forintnál kevesebbet sosem fizetünk. A szőlőt sokféle módon támogatják, mi nem kapunk semmit, miközben áramlik be az import, ami a sárga földig leveri az árakat.”

 

„Biztosan nem lesz!” – válaszolja határozottan Németh úr arra a felvetésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy 5 év múlva nem lesz magyar paprika. „Biztosan nem lesz,

NÉMETH JÓZSEF

„Kalocsán néhány évtizede évi 50-60 ezer tonnát dolgoztunk fel, mára ebből 2500 tonna maradt, Szegeden pedig már nem is foglalkozunk ezzel.”

hacsak valaki nem termel magának a kertjében. Kína mellett Egyiptom, Törökország is feltörekvő termelő. Korábban a Lidl saját márkás paprikáját mi szállítottuk nyolc környékbeli országba, 3700 forintos átadási áron szállítottunk. Ebből mára két ország maradt, mert egy szlovák cég kínai paprikát már 2000 forintért tud adni. Sajnálom, mert a kevés csapadék ellenére utóbbi évek legjobb minőségének örülünk idehaza.

 

A borús hírek ellenére Németh úr élvezi az életét, a munkáját, a sikereit. Nem elégedett maradéktalanul az utódaival, de tegyük a kezünket a szívünkre, melyik szülő az? „Házi Arany – A házias ízek varázslója” – ez a cég szlogenje, és ezt olyannyira komolyan gondolja, hogy hétvégente három nagy gyerekének édesanyjánál ebédel, aki kukoricán nevelt házi csirkéből, kakasból főz neki pörköltet. „Jó paprikásan. Nincs annál jobb!”