Kétszáz évvel ezelőtt a műgyűjtés az arisztokraták passziója volt, később az iparmágnásoké, de a múlt század közepétől, a Kádár-korban akár orvos vagy iparos is akadt a műgyűjtők között. Utóbbiak közétartozott az újlipótvárosi mészáros, Kövesi István is. Élete maga a 20. századi magyar történenelem, gyűjteménye maga a 20. századi magyar művészet.
Kövesi Istvánt, a Budapesti Izraelita Hitközség Kóser Hússzékének üzletvezetőjét a vásárlói egyszerűen csak a Csanády utcai zsidómészárosnak hívták. Hajnalban méretes húsokat darabolt, reggel kinyitotta a boltot, este standolt. Aztán találkozott kifogástalan ízlésűés jól értesült bizományi becsüs ismerősével, hogy kikérje a véleményét, mely festményekbe érdemes befektetni. A képek a Titkos gyűjtemény címűkiállításon még márciusig láthatók Győrben, a szervezőKieselbach Tamásnak köszönhetően.
Egy 20. századi magyar sors
Kövesi István Vácrátóton volt mészáros, a múlt század harmincas éveiben a bátyjával együtt vitte a boltot, de a háborúval mindent elveszítettek. A családból egyedül őjött haza a koncentrációs táborból, betegen, csontsoványra fogyva. Feleségül vett egy falubeli lányt, aki megjárta Auschwitzot. Új életet akartak kezdeni, de jött az államosítás.
|
SZÉPSÉG MINDENEK FELETT
|
|
Fantasztikus túlélés ez, ahogy valaki szépséget teremt egy elzárt mikrovilágban.
|
Két gyerekkel érkeztek Budapestre, ahol Kövesi 1957-ben átvette a Csanády utcai mészáros üzletét, aki disszidált. Kedves, nyíltszívűember volt, aki segített a legszegényebbeken. Előfordult, hogy a hús mellépénzt is dugott. Nagyon szűkösen éltek, a bolt és a fölötte lévőlakás is szerény volt. A falakon viszont a magyar festészet legjobb alkotásai sorjáztak, amelyeket senki nem láthatott a családon kívül. „Fantasztikus túlélés ez, ahogy valaki szépséget teremt egy elzárt mikrovilágban”– jegyezte meg róla a gyűjteményt album formájában közreadó Kieselbach Tamás.
A koncentrációs tábor után Kövesi István, aki a munkatábort is megjárta, a hatvanas évek elején kezdett festményeket gyűjteni. A hat általánost végzett mészáros gyűjteményében többek között Kassák, Bortnyik, Vaszary, Rippl-Rónai, Koszta, Tornyai, Mednyánszky, Aba-Novák, Anna Margit, Ámos Imreés Perlmutter képei találhatók meg, összesen kétszázharminc. A gyűjtemény színvonala egyedülálló, Kövesi a legjobb emberekhez fordult tanácsért.
Kieselbach Tamás beszámolójából kiderül, hogy Kövesi az aukciókra konkrét listával és vastag pénztárcával érkezett. Később a festők a boltba vitték képeiket, és őis ellátogatott a műtermeikbe. Biztos ízléssel, szakértőszemmel, szívből választott. A gyűjtemény különlegességét az adja, hogy egységes, jól összeválogatott, nagyon magas kvalitásúképek, szinte selejt nélkül, ráadásul – emeli ki Kieselbach – „ez a fajta ízlésbeli nyitottság, hogy Kassák mellett ott legyen Ámos, és mellette megférjen Koszta és Szőnyi –ilyen nincs még egy”.
Hogy mégis miből vehetett meg remekműveket egy mészáros? Köves szorgalmasan dolgozott, családjával takarékosan élt, és a külföldön is híres,keresett savanyúságai értékesítéséből kapott hasznot Kosztára, Mednyánszkyra és Aba-Novákra költötte. A szocializmus kedvezett a műgyűjtésnek, mivel „akkoriban a festmény volt a legális vagyonfelhalmozás egyik lehetséges módja. Az ingatlanra és az aranyra figyelt a hatóság, a művészetre nem”–magyarázta Kieselbach Tamás a Népszabadságban.
A szocialista korszak műgyűjtői – szemben a nyugatiakkal – „nem rendelkeztek nagy vállalkozásokkal, gyárakkal, vagyonnal, ami mellépasszióból társult volna a művészet, hanem kizárólag ez jelentette a vagyonukat, csak ez volt, mindenüket ebbe fektették. Ezt eladni, felszámolni nem lehetett, mert akkor semmi nem maradt volna az életükben – írja Kieselbach Tamás. – Az egész folyamat, ha úgy tetszik, valamilyen rendszerhiba eredménye volt: megengedőgesztus a hatalom részéről. Igazából ezek a kisemberek a mi nagy embereink, az elmúlt fél évszázad gyűjtői, meg kell becsülnünk őket.”
A titkos gyűjtemény megtekinthető:
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Király utca 17., 2013. december 12. –2014. március 31.
