Sean Connery finom mindentudása, Roger Moore finom iróniája, Pierce Brosnan finom szigorúsága és Daniel Craig finom esendősége megszerettette velünk, de nem tette emberközelivé. A férfiasság felsőfoka, a nőkön, a gonoszon és a halálon mindig diadalmaskodó ügynök most ötvenéves.
James Bond parancsnok, az MI6 tisztje – ahogyan Ian Fleming elképzelte - magas, atlétatermetű, szeme kék, sötét haja rövidre nyírt. Jobb arcán forradás, vékony ajkai kegyetlenséget sugallnak. Lakhelye ismeretlen, álnevet sosem használ. Aranygyűrűvel díszített cigarettát szív, rengeteget, és egy 6,35 milliméteres Walther PPK fegyverrel lő. Szenvedélyes szerencsejátékos, a borok és a gasztronómia avatott szakértője. A szolgálati száma előtti két nulla teszi szabaddá: ő a Királynő ügynöke. Nem köteles elszámolni sem pénzzel, sem emberélettel.
Úgy tartják, minden Bond-film sikere a főhőst alakító színésztől függ, így minden kor saját férfiideálját kereste – és találta vagy nem találta meg - Sean Connery, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan vagy Daniel Craig alakjában. A díszlet és az autómárkák változnak, ő azonban örök értékeket őriz: minden új nő, új ellenség, új veszély és új futurisztikus fegyver ellenére a gyilkosok világában Bond mindig talpig úriember marad, akinek a Savile Row-n varratott öltönye sem gyűrődik. Megjelenése kifogástalan, szellemessége briliáns még a kínzások és leszámolások közben is. Csak becsukja a szemét, és Angliára gondol: a gonosztevők őrült megalomániáját bármikor legyőzi az angol hidegvér és józan ész. Bond, akárcsak írója, javíthatatlan sznob, de nem az unalmas fajtából. Megszállottsága, hogy körülötte minden stílusos legyen, védekezés a világ közönségességével, durvaságával, arctalanságával szemben.
A regénybeli Bond még el-elmélázik egy selyemneglizsé kifinomultságán, és viszolyog az iszapos víztől, de a producereknek, Albert R. Broccolinak és Harry Saltzmannek arcpirító macsóizmus és gyilkos gátlástalanság kellett, az érzékenység hanyagolható szempont volt. A Simon Templarként már bizonyító Roger Moore-t ezért vetették el - túl civilizált, túl snájdig, mondták -, helyette Hollywood legnagyobb megrökönyödésére az ismeretlen skót bronzérmes testépítőt, Sean Conneryt választották.
Az akkor 32 éves színész, egy edinburgh-i teherautósofőr és takarítónő fia, aki kétkezi munkával kereste meg a napi sörre valót, 22 évesen lépett először színpadra, de ilyen külső mellett senkit nem érdekelt, hogy tehetséges-e. Míg Fleming Bondja egy rosszalkodó úrifiú, aki a világból eddig szinte csak jó dolgokat látott, és mintegy véletlenségből képes hidegvérrel embert ölni, addig a filmbeli egy titokzatos, önmagát megteremtő alak, akit jóképűsége juttat lehetőségekhez. Ellesi a gentlemanek, milliomosok és életművészek titkait, hogy meggyőző, de veszélyes képmásukká formálja magát.
A nyakába liheg a halál, mégis irigyeljük. Mert szabad. Luxusélet, gyönyörű nők, minden a lába előtt hever. Félelem? Van, de láthatatlan. Szenvedés? Van, de ki merné bántani azt, akinek engedélye van a gyilkolásra, hogy megszegje az isteni parancsolatot, és felülemelkedjen rajta. Igaz, hogy nem született felsőbbrendűnek, de a Királynő azzá tette. A kezdetben keményöklű, tagadhatatlanul hímsoviniszta macsót producerei megnevelték, kifinomulttá, ironikussá tették. Nagy-Britanniában ilyen karakterekben, Bond-jelöltekben sosem volt hiány.
Richard Burtonről maga Fleming írta, hogy a legjobb Bond lehetne, de Burton könnyed vállrándítással lemondott róla: „ez is csak egy film”. Tévedett. A Bond széria az elmúlt 50 évben minden idők egyik legjövedelmezőbb filmipari vállalkozásává nőtt. Egyik titka a humor. Míg az Egyesült Államokban elképzelhetetlen lenne, hogy az amerikai életérzést szelíd csúfolódással ünnepeljék, ez az öngúny hazafias kötelesség a szigetországban, ahol maga a királynő volt a legújabb Bond-lány, amikor az olimpia megnyitójának filmjében Daniel Craig helikopteréből kiugorva, ejtőernyőn érkezett a stadionba.
Bond öniróniáját Roger Moore fásultsága vitte csúcsra, de van, aki inkább a Pierce Brosnan-féle hibátlan eleganciájú, szemtelenségét a kritikus helyzetben sem feladó lehengerlő playboyt szereti. Brosnan volt minden idők legsikeresebb Bondja (filmjei közel 1,5 milliárd dollárt hoztak), de az idő őt sem kímélte: vonzereje halványodni kezdett, és mielőtt Bond túlzottan önironikussá vált volna a különleges filmeffektek és luxusmárkák között, a 007-es kényszerpihenőt kapott.
A producerek leporolták Fleming könyveit, és négy év múlva, 2006-ban előálltak Daniel Craiggel. Craig igazából ott folytatta, ahol Connery abbahagyta, a Fleming által teremtett ős-Bond eddigi leghűbb mása lett.
A teljes cikk a La femme 2012. téli számában olvasható.
