"Orvos, sportoló"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 
Gyarmati Andrea

Gyarmati Andrea

Egy lány a szomszédból

Orvos, sportoló

Áll a kegyetlen asszony a korbácsával, hogy a gyereke ússzék… Ilyet ő nem élt meg. Az viszont tény, hogy amikor elkezdett iskolába járni, az anyja három évig ült mellette, és iszonyú szigorúan kikérdezett tőle mindent: megtanította tanulni.

 

Az olimpiai bajnok Székely Éva úszó és Gyarmati Dezső vízilabdázó lánya. „Olyan családba születtem, amelyben nem a sport volt a fontos, hanem az, hogy az ember a megfelelő időben kitanulja azt, amihez kedve van” – pontosítja az indulását. Az úszás? Azt jutalomként kapta. „Nem számított kötelező penzumnak! Ha rendesen viselkedtem, szépen tanultam, akkor mehettem az uszodába…”

 

Idejében tudta, sportpályafutása befejezése után nem akar se edző, se sportvezető, de még sportorvos se lenni. Az viszont, hogy gyerekekkel foglalkozna, nagyon korán kiderült: amikor hároméves korában megkérdezték tőle, mi lesz, ha nagy lesz, azt válaszolta: anyuka.

Eleinte párhuzamosan sportolt és tanult. 1972-ben azonban, amikor fölvették az orvostudományi egyetemre, kiderült, a kettő nem megy együtt. Két évet elvégzett, aztán halasztást kért, hogy fölkészülhessen az olimpiára. Két hónapig csak úszott. „Az, hogy reggel meg délután edzés, délután torna, és közben semmi olyan nem történik velem, amihez a fejemet használhatom, nagyon nem ment nekem.”

 

Mindig jó kislány volt ugyan, szerette tenni a dolgát, szerette, ha rend van körülötte. Kihagyott hát egy évet az egyetemen, és mert a müncheni olimpia után férjhez ment, már várta a fiát. Döntenie kellett, mit akar: visszament tanulni. „Így aztán nem négyszáz, hanem nyolcszáz évfolyamtársam van” – mosolyodik el.

 

Az újabb olimpia tehát kimaradt, viszont hihetetlenül boldoggá tette, hogy olyan fiatalon gyereke lett. „Sajnos a további három, akiket még terveztem, nem jött össze… Ha van, amit bánok, akkor az, hogy nem szültem még három gyereket.”

 

Az élete a nyilvánosság előtt zajlott, tudható volt az is, hogy idővel elvált. „Nagy adomány, hogy mindig éreztem az emberek szeretetét. Nem gondolom azt, hogy az emberek rosszak. Soha nem volt negatív élményem azzal kapcsolatban, hogy nyitott vagyok. Jól elvagyok a szeretettel.”

 

Miközben akaraterőből, emberségből mutat példát, egynek tartja magát a sok közül. A lánynak a szomszédból. „Én ugyanaz vagyok, de két életet éltem. Egybefolyt a kettő. Néha a szülők örülnek, hogy ők még látták a doktor nénit úszni.”

 

A „doktornénizést” a tévézés indította be. Azzal kezdődött, hogy fölhívta egy szerkesztő, van-e kedve tanácsokat adni. „Ha valakinek, amikor bajban van, eszébe jut, mit kell csinálni, mert én mondtam, és hozzám köti, azt nagyon hasznosnak tartom. Pedig csak annyi az egész, hogy érthetően el tudok mondani dolgokat, amelyekről azt gondolom, fontos, hogy a szülők tudják.” Mesélik, hogy a néhai népszerű rádiós ismeretterjesztő Buga doktor hallotta őt a tévében, és azt mondta, ő a folytatása…

 

Talán Székely Évát követve – aki Sírni csak a győztesnek szabad címmel megírta memoárjait – egyszer majd ír ő is könyvet Olykor a vesztes is sírhat címmel. „Gyerekgyógyászatról írnék szülőknek, de magántörténetek is lennének benne.”

 

Mindent, amit elért, a sportnak köszönhet: a rendet, a kitartást. „Gondolkodás nélkül újracsinálnám! A helyén volt minden. Nagyon tiszták voltak a célok, nagyon tiszták az odavezető utak.” Sokat tanult a bukásaiból. Pontosan tudja, mit akar. Mer az érzéseire hagyatkozni: határozott „igen”-jei és „nem”-jei vannak. De azt nem tudja, azért alkalmas-e a pályájára, mert ilyen, vagy a pályától ilyen-e.

 

Nem érzi magát befolyásos embernek. „Attól, hogy mutogatnak a tévében, akár sportolóként, akár orvosként, nem vagyok semmivel sem több annál, mint aki nem olyan szerencsés, hogy oda kerülhetett. Ismerek olyanokat, akik a legnagyobb csendben mentenek életeket reggeltől estig.”

Orvos. Huszonnyolcszoros magyar bajnok úszó, olimpiai ezüst- és bronzérmes, kétszeres Európa-bajnok. 1975-ben vonult vissza az aktív sportolástól. 1979-ben általános orvosi diplomát szerzett a SOTE-n, huszonhárom éve Budapest VII. kerületében gyerekorvos, húsz éve szerepel televízió- és rádióműsorokban gyermekgyógyászati szakértőként.

Varga Sándor Márton Varga Sándor Márton cikke