Mind a lemezfelvételek, mind a koncertek tekintetében 2009. úgynevezett „szürke” év volt az életemben. Nem történt sorsfordító esemény, inkább a töltődés éve volt. De tulajdonképpen asszociálhatunk a Pilinszky által „A mélypont ünnepélye” meghatározással aposztrofált állapotra is, aminél csak jobb jöhet - amolyan vihar előtti csend, a látszólagos terméketlenség feszítőereje. Azóta viszont értek sorsfordító élmények, rosszak és jók egyaránt.

Magától értetődően nem szívesen emlékezem a betegségem kifejlődésére, a tünetekre és arra a végső jelenségre, ami nélkül a kórisme (aorta-disszekció) nem lett volna megállapítható. Azonban amikor az embernek el kell döntenie, mi a fontos, mi a kevésbé fontos, az a legtermékenyítőbb tapasztalat. Amikor nyomorultként megtapasztalja, hogy nem kevés nála is nyomorultabb küzd az életéért, akkor elszégyelli magát, hogy akárcsak egy pillanatig is engedett az önsajnálatnak. Érzékenyen érintett a computerem ellopása is. A fényképek nem annyira érdekesek, de eltűnt 8 évi naplóm is vele, amit pedig a legnagyobb gonddal, napról napra vezettem, ám természetesen efelett is napirendre tértem már, belenyugodva a megváltoztathatatlanba. Szívesen emlékszem viszont arra a munkára, ami a Mózes és Áron befejezéséhez, valamint a Bartók Új Sorozatban nemrég megjelent – és máris Gramophone-díjas – szonátalemez elkészítéséhez vezetett.

A La femme feltűnő erénye, hogy nincsen benne semmi, ami ne állna egy bizonyos színvonal felett. A bulvártól meglehetősen távol, a sűrű tartalom feltűnően ízléses kivitellel párosul, kifejezetten jó érzés kézbe venni egy-egy számot. A lap bevallottan elitista irányvonalat képvisel tematika és illusztráció tekintetében is – ez itt nem kritika, pusztán megállapítás. A magam részéről szívesen olvasnék benne több – és komolyabb – recenziót, és bemutatnék a reflektorfénytől távolabb álló, ám nélkülözhetetlen személyiségeket is, amolyan „munkásembereket”, akik az ország derékhadát reprezentálják. Az "50 tehetséges magyar fiatal" projekt szellemiségét megőrizve, olyan fiatalok is gyakrabban feltűnhetnének az újság lapjain, akik nem szereztek még nevet maguknak, de a szűkebb szakmai vélemény szerint ott állnak a világhír kapujában.