"Náluk ez a normális: egész évben úton lenni, sátort verni, esténként csillámporosan, reflektorfényben lélegzetelállító bravúrokat produkálni."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Vágtázó lovak hátán

Náluk ez a normális: egész évben úton lenni, sátort verni, esténként csillámporosan, reflektorfényben lélegzetelállító bravúrokat produkálni.

Lázasan is dolgozni, öt-hat nyelven beszélni, ezernyi emberrel találkozni, nevetni, majd elbúcsúzni, és megint útra kelni. Az is normális, hogy otthonuk egy lakókocsi és a nagyvilág. Ilyen a cirkusz…

 

Richter Flórián az a Richter: édesapja, Richter József alapította a Magyar Nemzeti Cirkuszt, amelyet most az öccse vezet, ő pedig saját társulatot verbuvált, a Richter Flórián Cirkuszt. A név – Richter Cirkusz – már kétszáz évvel ezelőtt is jól csengett: az 1821-ből származó első feljegyzések szerint a Brandenburgi kapunál állították fel Richterék a sátrukat. A 39 éves Flórián két tekintélyes nemzetközi díjjal a zsebében már nem akrobatikázik lóháton, inkább az állatok mellől irányít, idomít, tanít és tanul.

 

 

Véget ért a téli szünet. Kipihenték magukat?


Március közepétől október végéig tart a magyar turné, télen nincsenek előadások. Vagyis igen: karácsonykor általában külföldön vagyunk. Eddig kilencszer léptünk fel Amszterdamban, a Királyi Cirkuszban. Olyan gyönyörű, mint a mi Operánk. Beatrix hercegnő előtt lépünk fel, aki ismeri a lovainkat, a családot. A múltkor is azt mondta: „Ezek az én lovaim – mivel frízekkel dolgozom –, de hogy csinálod ezt velük?”

RICHTER FLÓRIÁN
„A holland Királyi Cirkuszban Beatrix hercegnő előtt léptünk fel, aki jól ismeri a lovainkat, a családot.”

 

Gondolom, sokan szeretnék tudni, hogyan csinálja.


Sokan kérik, mondjam el, hogyan tanítom a lovakat. De egy orvos el tudja mondani, hogyan műt? El tudom mondani, hogyan kell festeni, de attól még nem leszek festő. Egy élet munkája van benne: a különböző szituációk más és más rálátást, szempontokat, tapasztalatot igényelnek, de legfontosabbak az emberek, akik már régóta ezt csinálják, és látják a hibákat. Egy mutatvány nagyon összetett.

 

Kilencévesen állt először közönség elé. Ez igazából meglep. Hogyhogy nem korábban? Hiszen beleszületett a cirkuszba.


Éppen Japánban voltunk, a Hagenbeck nevű cirkusznál dolgoztunk, akikkel Dél-Koreát is megjártuk. Édesanyám eltörte a lábát, és be kellett ugranom helyette a lovasakrobata-csoportba. Folyamatos edzésben voltam, mindig ott voltam a próbákon. Ez 1986-ban történt, azóta folyamatosan porondon vagyok. Ha nincs ez a baleset, talán még 1-2 évet vártam volna.

RICHTER FLÓRIÁN
„Kilencéves voltam, amikor édesanyám helyett be kellett ugranom a lovasakrobata-csoportba. Azóta folyamatosan porondon vagyok.”

 

A törés mit jelent egy akrobata számára? Óvatosabb lesz, esetleg elkezd félni?


A balesetek benne vannak a pakliban. A mi esetünkben ez azért nehezebb és veszélyesebb, mert mi vágtázó lovak hátán adjuk elő a mutatványokat. Lóval és elefánttal dolgozunk. Az állatoknak is különböző napjaik vannak, különböző energiával dolgoznak, néha fáradtabbak, néha frissebbek. A talaj minősége is számít: nem mindegy, hogy földön, salakon, betonon vagy füvön fut a ló, mert teljesen más a járása, máshogy adja az ütemet, más a sebessége, változik a centrifugális erő. Az elméletet a suliban megtanuljuk, de a bőrünkön érezzük a fizika törvényszerűségeit, főleg, ha zuhanunk.

 

Úgyhogy már az elején megtanult jól esni?


Ha esünk, az már nem jó. Nálunk az a jó, ha ugrunk, ha az utolsó pillanatban mi lökjük el a lovat, mert akkor tudjuk magunkat stabilizálni, irányítani a levegőben. Ha már esünk, ha úgy botlik meg a ló, mintha elrántanák a lábunk alól a talajt, akkor van a baj.

 

A teljes cikk a La femme 2017. tavaszi számában olvasható.

Iván Viktória Iván Viktória cikke 2017. május
címkék:
Művészet
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.