"Az egri St. Andrea borászat alapító tulajdonosa, dr. Lőrincz György halkan és megfontoltan beszél."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Lassú, kitartó, szívós tempóban

Az egri St. Andrea borászat alapító tulajdonosa, dr. Lőrincz György halkan és megfontoltan beszél.

Nem azért, hogy kikényszerítse a figyelmet, sokkal inkább azért, mert ő maga halk és megfontolt személyiség. Kicsit olyan, mint a borai: nem az a „menet közben bedobok egy pohárral” eset. Vízilabdáról, utódokról, hitről és persze a jó bor titkairól beszélgettünk. Nem kell a borász szakemberrel mindenben egyet érteni, de az biztos, hogy aki elolvassa a gondolatait, az mostantól másképpen néz majd az egri borokra.

Megragadott egy mondat a honlapján, mely szerint vízilabdázóként szeretett volna világbajnoki babérokra törni, de aztán valahogy mégis inkább a bor irányába terelődött. Valahogy, mégis? Ez egy sugallat volt, vagy mindig is ott bujkált önben?

 

Terelődtem. A vízilabda miatt mentem Budapestre, ahol a Kertészeti Egyetemen tanultam, amiben szerepet játszott az is, hogy az akkori felvételi tárgyak mentek jobban annak idején – konkrétan a kémia és a biológia. Igazából nem érdekelt az egyetem, de sokat tanultam, hogy helyt tudjak állni. A világ nekem akkor a vízilabda körül forgott, és menet közben, amikor szakirányt kellett választani – a konzervipar, a hűtőtechnológia, a dohánytermesztés és a borászat közül valamelyiket – én az utóbbit választottam, mert egriként ez tűnt kézenfekvőnek. Addig nem is igazán kóstoltam bort. A következő években sok mindenről hallottam ebben a témában, és sokat tanultam a bor lényegéről, a termőhelyekről, a stílusokról, a fajtákról és az emberekről. Jó tanáraim voltak, és meg is tetszett a borászat, de még mindig arra koncentráltam, hogy ügyesen játsszak a medencében. Ám egy idő után éreztem, hogy nem vagyok különleges talentum a vízilabdában, a bor viszont akkor már nagyon érdekelt. És ez a lényeg: van egy szándék az emberben, egy vágy, de nem biztos, hogy ez Isten akarata ővele, amit az ember vagy belát időben, vagy csak később. Ez utóbbi a rosszabb eset.

 

Tudom, hogy fontos önnek a hite. Engedje meg, hogy egy profán kérdéssel provokáljam: Másképpen borászkodik ennek köszönhetően? Hogyan érhető tetten ez egy palack St. Andrea borban?

 

Fontos a gondviselő Isten jelenléte. Egyszer megkérdezték tőlem egy borbemutatón, miért gondolom, hogy különbek a boraink másokénál. Azt válaszoltam: tudom, hogy szeret az

DR. LŐRINCZ GYÖRGY
"Annyi mindent kaptam már, amiért hálás lehetek."
Isten. Nyilván mindenkit, de ez nem mindenkiben tudatosul. Ez átsugárzik a terméken, a munkán, a folyamatokon, jó irányba terelődnek a dolgok, és ez jó. Nem tudok magyarázatot adni, hogy miért lesz egy bor más vagy jobb, de talán mégis: vajon miért van az, hogy az elmúlt ezer évben egyetlen magyar vörösbor került be a világ ötven legjobb bora közé? (A világ egyik legrangosabb borversenyén, a Decanter World Wine Awardson a St. Andrea Nagy-Eged dűlő Grand Superior 2017-es egri bikavér bor 97 pontot elérve, Best in show díjat nyert, és ezáltal bekerült a világ 50 legjobb bora közé. – A szerk.)

A gondviselő Istennek szándéka van az egri borvidékkel. Ez abba az irányba hat, hogy beszéljünk az Isten szeretetéről, és próbáljuk ezt megélni, mert ettől lesz jobb a világunk, ettől lesz áldottabb minden, és ennek lesz jó gyümölcse. A hibáink mellett törekszünk a jóra, és a jónak jó gyümölcs lesz.

 

Van kedvenc bora?

 

Persze, amire az van írva, hogy Szepsy István, az mind a kedvencem.

 

Miért?

 

Ha valamiben bízunk, ha valakitől jót kaptunk, azt szinte vakon szeretjük. A világban nagyon sok finom bor van, például a Balaton-felvidéken, Somlón izgalmas borokat készítenek. De Szepsy Istvánnál érzem a példát, a nagyságot, a méltóságot, a tradíciót, a tudatosságot és az innovációt. Szerintem egy kicsit mindenki szeretne hozzá és a boraihoz hasonlítani. Világszínvonalú, amit készít.

 

Az a benyomásom, hogy a rendszerváltás után újraindult nagy borvidékek közül Villány és Szekszárd csillaga ragyog a legfényesebben, miközben Eger talán többet tud, mint amilyen a reputációja. A boraik jobbak, mint az imidzsük. Egyetért ezzel?

 

Joggal nagyon népszerűek a délmagyarországi borvidékek, és azok vörösborai. Egyébként mostanáig Egert is inkább a vörösborokról ítélik meg. Eger világhírű adottságú, ezt több évszázados írásbeli emlékek is megemlítik, de későn ébredt, a szocialista örökség elhúzódott. Mára felébredtünk, és nagyjából tisztában vagyunk az adottságainkkal: különlegesen egyedi,

DR. LŐRINCZ GYÖRGY
"Eger egyik sajátossága, hogy rengeteg, szám szerint 64 engedélyezett szőlőfajtával dolgozhatunk."
 sajátos bort tudunk termelni. Most van az a korszak, amikor nagyon erősen dolgozunk a bortermelői közösségben, hogy ezt az üzenetet megfogalmazzuk. A dél-magyarországi szakembereknek két nagy előnyük volt; egyrészt, hogy a kezdetekben finomabb és érettebb gyümölcsből dolgoztak. Ezen a téren késésben vagyunk, ám szerintem kezdünk felzárkózni, mi is odafigyelünk a szőlő érettségére, amiből nagyszerű egri – értem ezalatt, hogy csak itt elkészíthető – bort készítünk. A másik, hogy amikor Villány és Szekszárd elkezdte a piacépítést, talán könnyebb volt megérinteni a fogyasztókat, most rendkívül nagy a verseny. Gondolom én, de én csak egy egyszerű bortermelő vagyok Egerszalókon. Mindenesetre a következő hatalmas feladat a piac építése, üzenetek küldése, és mindenekelőtt jó borok készítése.

 

Ez csak akkor működhet, ha a régió bortermelői felsorakoznak az idea mögé. Van erre hajlandóság?

 

Öt éve működik az Egri Borműhely a borvidéken, ez új lendületet adott a koncepciónak. Profi marketing- és piacépítő csapattal dolgozunk, a szándék is megvan, és a közösség is mögötte áll. Még nem fedjük le a teljes borvidéket, de mind többen ismerik fel, hogy ez nem egy-két éves munka, de folyamatos, szisztematikus építkezéssel, jó üzenetekkel és kiváló borokkal el fogjuk érni, hogy úgy gondoljanak ránk, ahogyan az méltó.

A Borműhely honlapján azt írják, hogy a közös munka a gyakorlatban az egri bikavér megerősítését, az egri csillag piaci megszilárdítását, a Szépasszony-völgy újradefiniálását jelenti. Különösen az első hangzik izgalmasan: hogyan akarják megerősíteni a bikavért? Fentebb említettük, hogy a St. Andrea bikavére lett a világ egyik legjobb vörösbora. Erre gondol?

 

Ma a piacépítésében fókuszált üzenetekkel lehetünk hatékonyak. Kétségtelen, hogy az egri bikavér a borvidék elsőszámú bora, és mi nagyon szeretnénk, ha a fogyasztók is éreznék, hogy a boraink tényleg egyéniek és sajátosak. Építjük a minőséget, tapasztalatokat cserélünk, konferenciákat és rendezvényeket szervezünk, lelkesítjük egymást. Megalkottuk az egri palackot, amely terveink szerint a finom egri bikavér borok garanciája lesz. Újraszerveztük a borvidéki borbíráló bizottság rendszerét. Minden ősszel elindítjuk az egri bikavér rendezvényeket. Díjat alapítottunk az egri bikavérért. Összefoglalva: központba helyeztük az egri bikavért. Tudjuk, hogy egy nagy munkában vagyunk, és a célunk az, hogy az egri borvidék kiváló adottságaihoz méltó bor legyen az egri bikavér.

 

Francia bortermő vidékek kapcsán olvastam, hogy amit az évszázadok alatt elég jól bekalibráltak – nevezetesen, hogy adott talajhoz és mikroklímához mi az ideális szőlőtípus és művelési mód – azt most az éghajlatváltozás felborítja. Globális jelenségről van szó. Hogyan lehet erre reagálni?

 

Érezzük ezt, és folyik az újratervezés, a klímaváltozás erőteljes stílusváltást hoz magával. Egerre inkább a hűvös klíma jellemző, és adva van a feladat: gondolkozzunk a különböző fajták jövőbeli szerepéről, arról, hogy melyik irányba menjünk. Fel kell készülnünk a nagy hőösszegekre, a hirtelen lezúduló csapadékra, és persze az esetenkénti szárazságra. A régiónk egyik sajátossága, hogy nagyon sok szőlőfajtánk van, vizsgáljuk, hogy ezek közül melyik bírja a változást. Rengeteg, szám szerint 64 engedélyezett szőlőfajtával dolgozhatunk, van tehát választási lehetőség, meg tudjuk nézni, melyik hogyan reagál az éghajlatváltozásra. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Borászati Intézetével elkezdtük ezt a komoly kutatómunkát, beleértve a szőlőtermelés módszereinek újragondolását is. Egyébként most az őszi szüret eredménye nagyon finom lesz. Az eleganciája talán nem lesz annyira hangsúlyos, de érettebb, mélyebb gyümölcsöt szüretelünk.

 

Optimizmust vélek kihallani a hangjából.

 

Igen, valóban az vagyok.

 

A honlapjukon önről és a fiáról, ifjabb Györgyről is találni egy-egy képet, amin egy rögöt tartanak a kezükben.

 

Inkább egy kőzetről van szó. Ha jól emlékszem, a Nagy-Eged-hegyen készültek a képek, ahol egy tengerüledékes mészkődarabot tartok a kezemben, amelyen látszik a fosszília. Eger környékén különleges dűlőink vannak. Lehatárolt, külön megnevezésű termőterületekben gazdag ez a régió, és még ezeket a dűlőket is lehet tovább osztályozni, hiszen eltérő adottságúak talajban, mikroklímában, ami azt eredményezi, hogy változatos, izgalmas borok születnek. Van olyan hegyoldal, ahol a meszes, üledékes törmelékes kőzet a meghatározó, egy ilyet tartok a kezemben. Egyébként ez az osztályozás is egy elvégzendő feladat.

 

Amit talán éppen az ön egyik gyereke fog elvégezni. Mivel három fiút és egy lányt nevel, így van rá esély, hogy egyikőjük a borászatban találja meg majd a hivatását. Illetve nem is indokolt a jövő idő, hiszen György fiát máris az új borásznemzedék reménységeként tartják számon. Hogyan vezette be őt a szakmába?

 

Nagyon fontos szerepük van a szülőknek, a családnak, a példáknak. Ha az édesapa és az édesanya hivatásként éli meg a munkáját, abból sugározhat, hogy van értelme építeni a teremtett világot. Maga a küzdelem is értékes, aminek megvan az eredménye, és ennek a hatása van a világra és a gyerekekre is: segít eldönteni, hogy egy vállalkozás át tud-e ívelni a generációkon, függetlenül a konkrét területtől.

A mi esetünkben volt egy párhuzam az én életem és György fiam élete között; a kisfiam is élsportolói babérokra vágyott. Nagyon hamar elkerült itthonról, 14 évesen mér a Debreceni Labdarúgó Akadémián focizott, aztán érettségi után, amikor felvételizni kellett, „valamiért” a Kertészeti Egyetemet választotta. Közben az NB-II-es budaörsi focicsapatban játszott. Aztán eljött a pillanat, amikor gyakorlatra kellett mennie, ami ezen az egyetemen tizenöt hét. Azt akartam, hogy jó helyre menjen, ezért megkértem Szepsy Istvánt, hogy fogadja a fiamat. Olyan mély élményeket, impulzusokat kapott, hogy a bő három hónap után úgy jött haza: bortermelő akar lenni. Hozzáteszem, voltak előjelek, mert már a kollégiumban is borklubot szervezett a szobatársával. Annyira szép ez a világ, ilyenkor úgy érzem, hogy minden megadatott; azt kérte, hogy itt, a St. Andrea birtokon is kipróbálhassa magát, mégpedig az volt az ötlete, hogy édesbort készít. A gondviselő biztatja, és olyan borokat alkot, amelyek közül némelyik már bekerült az év száz bora közé Magyarországon. Most a szőlészeti ágazatot vezeti, de a bortermelésből is kiveszi a részét.

 

Az túl direkt lett volna, ha önnél van gyakorlaton?

 

Úgy gondolom, hogy igen, így volt benne egy kis kaland is, másrészt tudtam, hogy jó kezekben lesz a fiam a Szepsy-birtokon. Nem tudom, hogy ha nálam töltötte volna a gyakorlatot, mennyire erősödött volna a kapcsolatunk. Így alakult, de erre a kérdésre nem is tudok pontos választ adni.

 

Mi a helyzet a többi gyerekkel?

 

A kislányom megtalálta a hivatását, masszőr lett, de alkalmanként besegít a St. Andrea rendezvényeken. Bálintka vízilabdázik. Tizenhárom éves volt, mikor tagja lett a korosztályos

DR. LŐRINCZ GYÖRGY
"Nagyon fontos szerepük van a szülőknek, a családnak, a példáknak. Ha az édesapa és az édesanya hivatásként éli meg a munkáját, abból sugározhat, hogy van értelme építeni a teremtett világot. "
válogatottnak, három évvel később pedig már OB I-ben mutatkozott be. Tizennyolc éves koráig minden korosztályban részt vett EB-n és VB-n is. Az egyik legnagyobb sikerének az ausztráliai ifivilágbajnoki ezüstérmet érzi, legnagyobb büszkeségének pedig azt, hogy bemutatkozhatott a magyar válogatottban. Idővel igyekszik majd betagozódni az én munkámba. Gazdálkodásmenedzsmentet tanult az Eszterházy Károly Egyetemen – ott megkapta a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat is –, majd mérlegképes könyvelői vizsgát tett, és a könyvvizsgálat is érdekli. Eddig egy St. Andrea értékesítési pontot vezetett a Szépasszony-völgyben – ez volt a Kedves Wine Bistro & Shop. Ákos, a legkisebb gyerekünk angol nyelven tanul gazdálkodást most szeptembertől, és bízom benne, hogy Gyurikához hasonlóan őt és Bálintot is megérinti ennek a világnak a szépsége, és gazdasági oldalról bekapcsolódnak a St. Andrea munkájába. Majd meglátjuk, hogy mi az ő útjuk.

A St. Andrea borok drágák, a prémium szegmensbe tartoznak.

 

Nagyon jók szeretnénk lenni. Ha már egyszer úgy alakult, hogy nem sikerült világbajnokká válni a sportban, akkor annál jobban igyekszünk a felismert hivatásunkban, a bortermelésben. Egy jó terméknek, egy jó bornak ára van, ezt nekem is el kellett fogadnom. Egy-két vevőm rákérdezett erre, de egy hektár kadarkából én 15-20 hektót termelek, más pedig 100 hektoliternél is többet. Ez persze még nem garancia arra, hogy a bor finom lesz. Összetett dolog ez, és az eddigiekből talán már kiderült, hogy mi a világszínvonalhoz mérjük magunkat. Ehhez nyilván kell egy értő és fizetőképes vevőkör is. A mi megközelítésünk lényege, hogy miért olcsóbb a magyar bor egy Riojánál, egy toszkán vagy egy burgundi vörösnél, miközben minőségben tudjuk ugyanazt a szintet produkálni.

 

Szerintem a magyar borászat elég jó ütemben zárkózik fel a világ élvonalához, pláne ha figyelembe vesszük, hogy néhány évtizede még konténerekben szállítottuk a bort a kombinátokból a Szovjetunióba.

 

Nagyon szeretem, amit csinálok, és mellettünk rengetegen dolgoznak ezen a célon. Olyanok, akik talán még nálam is lelkesebbek és elhivatottabbak. Nem tudom, hol lehet ennek a határa. De látom, ahogyan koncentrál Tiffán Ede, Gere Attila, Takler Ferenc, Thummerer Vilmos és sorolhatnám a példákat, akiknek a szemlélete, a gazdálkodása, az innovatív szelleme számunkra is példaértékű. Tőlük is sokat tanulunk. Relatíve kevés a tapasztalatunk, nem tudunk minden évben világszínvonalat hozni, és amikor mégis, az a gondviselő Istennek köszönhető, az ő biztatásának, ebben biztos vagyok. Remélem, senki nem érti félre, de ezeket a borokat nem mi készítjük. A fiaimmal nagyon sokat dolgozunk, és időről időre rácsodálkozunk egy-egy borunkra, hogy ez most nagyon jó lett. Ilyenkor természetesen örülünk, de a sikert nem magunknak tulajdonítjuk.

 

A legszebb férfikorban van, nem kell még mérleget vonnia, szóval inkább azt kérdezem: hol látja magát öt év múlva?

 

Annyi mindent kaptam már, amiért hálás lehetek, de jó lenne, ha ez a birtok stabilan helyt állna Magyarországon, és ha hozzá tudnánk járulni ahhoz, hogy külföldön is többen gondolnának jót a magyar borokról. Az nagyon szép dolog lenne.

Rozsnyai Gábor Rozsnyai Gábor cikke 2022. szeptember
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.