Miért olyan nehéz magunk mellett tartani a másikat, akár egy életen át? Miért tűnik úgy, hogy az örök szerelem csak illúzió? Egyáltalán: miért mutatjuk magunkat másnak, és miért fogadjuk el, hogy a másik is ezt teszi? 

Ezeket a kérdéseket boncolgatja az Utak egymástól és az Utak egymáshoz című kötetek szerzője. Mint írja, az egymás mellett élést könnyedén el lehet játszani, de valóban magunk mellett tartani egy társat már életfeladat. És mint ilyen, komoly odafigyelést, gondozást és tudatosságot kíván. 
Két ember testi-lelki kapcsolata az idők folyamán változik, de a lényege mindig ugyanaz marad: mi ketten egy pár vagyunk, és szeretjük egymást. A szerző szerint a másik birtoklása és a maradás kikényszerítése helyett érdemes arra törekedni, hogy az elvárások helyett a kapcsolatban megélt öröm és élmény legyen a fő összetartó erő.

Le kell mondanunk a hibátlanság eszményéről, a görcsös akarásról, a taktikázásáról, és el kell fogadnunk, hogy a mindennapokhoz a csalódás és a fájdalom éppúgy hozzátartozik, mint a szeretet vagy a szenvedély. Nos, igen, egy hosszú távú kapcsolatot megtartani komoly munka, sokak szerint mégis megéri.

(Jaffa Kiadó)