Lélegzetvisszafojtva várja a világ, és ezúttal elsősorban Magyarország február 28-át. Ennek egyik oka, hogy a tél egyik utolsó napjáról beszélünk, de ennél sokkal nagyobb izgalmak is várnak ránk: ezen a napon adják át Los Angelesben az Oscart, vagyis az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia díját, ezúttal pedig magyar film is bekerült a jelöltek közé, a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A Saul fia már számos nemzetközi filmes díjat bezsebelt, köztük a Golden Globe-ot és a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját, ami már önmagában is hatalmas teljesítmény. Nemes Jeles László filmjét nemcsak hazánkban, de számos külföldi országban (köztük természetesen az Egyesült Államokban) vetítik óriási sikerrel. Magyar film egyébként utoljára 27 évvel ezelőtt, 1982-ben részesült a legrangosabb filmművészeti díjban. Szabó István Mephisto című filmje abban az évben szintén a legjobb külföldi film kategóriájának nyerteseként hozhatta haza az ikonikus kis szobrot. 1989-ben újabb magyar jelölés következett, ezúttal Szabó István Hanussen című alkotása került be a legjobb ötbe, de végül egy dán mozi, a Hódító pelle kapta meg a világot jelentő elismerést. Persze az Oscar nem kizárólag a magyar filmvilágról szól, így lássuk, mi is történt a kezdetek óta.
Legenda születik
1927-et írunk. Az Akadémia honlapja szerint egy nem túl izgalmasnak ígérkező baráti vacsorán az MGM filmstúdió vezetője, Louis B. Mayer és illusztris vendégei azon tanakodtak, hogy szükség lenne egyfajta szakmai szerveződésre, amely a filmipar alkotásait valamiféle elismerésben részesítené. Egy héttel később, 36 filmszakmai méltóság tette tiszteletét a Los Angeles-i Ambassador Hotelban, hogy meghallgassák, miképpen képzeli el az ötletgazda a Nemzetközi Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia megalapítását. Nem sokkal később már elnökségi tagokat választottak, az elnök maga pedig Douglas Fairbanks lett. 12 díjkategóriát állapítottak meg, és az első Oscar-díjakat 1929. május 16-án adták át bankett keretében a Roosevelt Hotelban, 270 meghívott vendég előtt.
A sikertörténet folytatódik
Az első években az Akadémia titkosan kezelte a nyertesek nevét, de egy előzetes listát azért átadott a helyi lapoknak, hogy utólag közölhessék az eredményeket. Ez ment egészen 1940-ig, amikor is a Los Angeles Times esti kiadásában lehozta a nyertesek listáját, így már előre értesülni lehetett az eredményről. Ennek a kis afférnak köszönhetjük a máig használatos, ikonikus zárt borítékot. Az Akadémia egyébként fokozatosan nőtte ki saját kereteit, egyre nagyobb apparátussal dolgozott, és székhelyét is több ízben változtatta.
Az elnökök is gyakran cserélődtek. Az évek során a jelöltek listája újabb kategóriákkal bővült, érdekes, hogy a legjobb rendezői, illetve a legjobb filmzenei díjakat csak 1934-ben adták át először, korábban nem szerepeltek a listában. Később olyan kategóriák is megjelentek, mint a legjobb dokumentumfilm, a legjobb férfi/női mellékszereplő, a legjobb jelmez vagy a legjobb különleges effekt díja. Az Akadémia szép lassan felismerte, hogy lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a jelöltekről és nyertesekről szóló titkos információk ne szivárogjanak ki, így megbízta az akkori Price Waterhouse (ma PricewaterhouseCoopers) könyvvizsgáló céget, hogy biztosítsa az adatok titkosítását. Az Irving G. Thalberg-emlékdíj 1938-ban, a neves producer tiszteletére lett az Oscar egyik különdíja. Külföldi film először 1947-ben került ki díjazottként, de a legjobb külföldi film mint állandó kategória csak nagyjából tíz évvel később került fel a listára. Az évek során az Oscar-díj akkora népszerűségre tett szert, hogy 1969-ben először nemzetközi szinten is közvetítették. Számos próbálkozás után végül a nagy presztízsű Kodak Színház lett az átadás állandó helyszíne, amely azóta – a Kodak csődje miatt – Dolby Színházként működik. Az Akadémia is kiterjesztette tevékenységét, és fokozottan igyekszik részt venni a népművelésben – saját könyvtárat nyitott, kiállításokat szervez, díjakat alapít, támogatja a fiatal filmeseket.
Persze az Oscar-díj-átadás mára nem csupán a filmekről szól, hiszen a vörös szőnyeges bevonulás legalább annyira része a presztízsnek, mint az, hogy ki viszi haza a kis szobrot. Akárhogy is, az Oscar mindig is része lesz a tündérmesének.
