Elkezdődött a szezon. Már több bálra kaptam meghívót. Nem nyomtatottat, még csak nem is e-mailben. Egy közösségi portálon. Mert manapság már minden valamire való bálnak van Facebook oldala is.
![](http://www.lafemme.hu/uploaded_images/baliszezon.jpg)
"...az égbe bál van, minden este bál van..." És Vízkereszttől Hamvazószerdáig itt lent is elég gyakran. Most már Magyarországon is egyre több, de nem messze tőlünk, a szomszédban farsang ideje alatt tényleg zsúfolt a báli kalendár. Bécs ilyenkor mulat. Bálozik. Estéről estére. A bécsiek ebben nemcsak rutinosak, hanem tehetségesek is. Bálozni bécsi műfaj. Mert vannak ugyan nagy hagyományú bálok máshol is Európától Amerikáig, de igazán bálozni mégis csak a bécsiek tudnak. Holott a bál valójában francia találmány. A hagyomány szerint ugyanis az első formális táncos mulatságot VI. Károly francia király menyegzőjén tartották, és a bálozás elterjedése is a franciáknak köszönhető, Párizsban rendezték például az első operabált is, még a XVIII. század elején. És alig egy szűk évszázaddal később már egész Európa bálozott.
BÉCS
|
Igazán bálozni csak a bécsiek tudnak. Ők ebben nemcsak rutinosak, hanem tehetségesek is. Bálozni bécsi műfaj.
|
Nagyanyám idejében még csokrot küldtek az udvarlók pár nappal a bál előtt… Nem reklamálok, nem nosztalgiázom. A barátaimmal szervezett kis jótékonysági bálra az utolsó évben már mi sem nyomtattunk meghívót. A nyomdaköltséget és a postázási költséget megspóroltuk - több jutott az alapítványnak, amelyet támogattunk.
Ahány bál, annyi szokás. Nem volt ez másként Jókai idejében sem:
„…a nyilvános bálok is többnyire valamely jótékony céllal vannak összekötve. Legnépesebb szokott közöttük lenni a jogászok bálja, azután az orvosoké, a technikusoké, az építészeké; de legfényesebb az athléta bál. Ezekben azonban csak külön meghívókkal megtisztelt közönség vehet részt. Vannak azután jótékony egyletek által rendezett calicot-bálok (ahol senki sem visel calicot-t) és álarcos bálok (ahol senki sem visel álarcot). Ezekben mindenki megjelenhet, aki elegánsul van öltözve. Vannak aztán végre a nagyközönség számára rendezett álarcos bálok, ahol nincs föltételezve a viselet díszessége; ezekben aztán egész fesztelenül megy a mulatság. E bálok majdnem mind a nagy Vigadó termeiben tartatnak. A magas aristocratia pedig a saját palotáiban, vagy a nemzeti kaszinó termeiben szokott rendezni zártkörű táncvigalmakat, melyek csak a társadalom legfelső tízezrének a legfelső száza részére vannak nyitva.”
Mindenestre azt nem lenne jó elfelejteni, hogy a bál is ünnep. Egymásé, a közösségé, az életé, önmagunké. A forma pedig jelzi az ünnepet. Az, hogy hogyan adjuk meg a módját, ízlés kérdése, de az ünnepet valahogyan a külsőségekben is jó lenne elválasztani a hétköznapjainktól.
Ha az ember ránéz a meghívóra, már tudja, milyen bállal van dolga. Akár elektronikusan, akár postán érkezik. A meghívó a bál névjegykártyája. A papír, a betűtípus, a színek - a formák árulkodnak. Sokszor árulkodóbbak, mint a tartalom. Mint minden meghívónak, a bálinak is közölnie kell, hogy kit, hová, mikor, milyen alkalomból invitál. A báli meghívó kötelező eleme az elvárt viselet megjelölése is. A többi elem szabadon választott, mint például a bál védnökének, a bálanyának, a szervezőbizottságnak, az alapítóknak a feltüntetése, esetleg a bál támogatóinak, barátainak listája. És persze - ha van - a jegy ára és a jótékonysági cél megjelölése.
NÉVJEGY
|
Ha az ember ránéz a meghívóra, már tudja, milyen bállal van dolga. A meghívó a bál névjegykártyája.
|
Erősen ajánlott elem a visszaigazolási időpont és cím feltüntetése. A meghívásra illik válaszolni, időben köszönettel elfogadni vagy lemondani. A báli vacsora és a bál kezdete általában nem esik egybe. A meghívóban legtöbbször szerepel mindkét időpont. Ültetett vacsoránál lekésni a levest vagy az előételt nemcsak neveletlenség, kellemetlen is az asztalszomszédoknak. Megnyitó beszédről, nyitótáncról - ha az a vacsora előtt van - bocsánatos bűn lemaradni. Bár lehet, hogy ezzel sok protokollszakértő vitatkozna.
A meghívóban szereplő elvárt viselet, „dress code” azért van, hogy betartsuk. Ha „white tie” akkor frakk, jöhetnek az érdemrendek, kitüntetések, hölgyeknek szigorúan földig érő nagyestélyi, zárt cipő, kivágott ruha, stóla, kepp. A „balck tie” több mozgásteret enged, a baráti körömben sok férfi például erős színű zoknit visel a szmokinghoz, sokan színes szmokingövet. Ha bálba megyünk a „balck tie” a nőknek hosszú estélyi ruhaként dekódolható - más esetben lehet rövid is, de bálba bokát takaró ruhában megyünk. Kivéve az álarcosbált, bolondozós bált, tollasbált. Ha maszkabál, akkor jelmezben. Ha Alíz csoadországban a bál mottója, akkor szívkirálynőnek öltözzünk, vagy bárminek, ami a meséből szimpatikus, de tartsuk tiszteletben a szervezők kérését.
Elsősorban azért, mert jobban fogjuk magunkat érezni, ha az eseményhez és a társasághoz öltözünk, és persze azért is, mert – hölgyeim, lássuk be - a „mit vegyek fel?” és a „láttad miben jelent meg?” azért elég szórakozató része a bálozásnak.
Kreatív és lázadó szellemek pedig gondolják meg, mennyivel nagyobb kihívás a szabályok betartásával különbözni, megmutatni sziporkázó személyiségüket.
Sok bálra be sem engedik azt, aki nem a megfelelő öltözékben érkezik, ilyen például a Bécsben a Filharmónikusok bálja vagy a csak TC - ként emlegetett Ball der Industrie und Technik, ezek talán a legszebbek. Hölgyek figyelmébe még egy apróság ajánlható: fehérben általában az első bálozók érkeznek, bizonyos kor után fehér nagyestélyiben megjelenni meghökkenést kelt. Bár e szabály viszonylagosságáról sokat mondhatnának a Bal des Débutantes szervezői: két évtizede hagyományteremtő szándékkal próbálják évről évre összegyűjteni Párizsban, a Hotel Crillonban hollywoodi színészek és orosz oligarchák lányait, akik aztán haute couturben elsőbáloznak - és nem feltétlen fehérben.
A teljes cikk a La femme 2011. téli számában olvasható.