"Redizájn, hagyományos és letisztult formák ötvözete: Soós Andrea, egy új ékszerstílus megteremtője."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A múlt darabkái - ékszerekbe zárva

Redizájn, hagyományos és letisztult formák ötvözete: Soós Andrea, egy új ékszerstílus megteremtője.

Soós Andrea elsősorban képzőművészként, illetve alkalmazott grafikusként említi magát a honlapján; nevével, a különféle cikkekben, hivatkozásokban fotósként, sőt ruhatervezőként is találkoztam. A róla szóló, vele kapcsolatos cikkek többsége azonban főleg ékszertervezői és készítői munkásságát emelik ki. A hazai ékszerművészetben jártas szakújságírók közül egyre többen már „soósandis”-ként emlegetik azokat a stílusjegyeket, amelyek első látásra is megkülönböztetik nyakékeit, medáljait, gyűrűit kollégáiéitól és pályatársaiéitól.

 

 

Munkáira a finomság, a nőiesség, a tiszta formavilág, az egyediség, valamint az elegancia jellemző. Ezüst ékszerei készítésekor gyakran értelmez újra, használ fel régi, mára már funkciójukat vesztett ezüsttárgyakat, illetve azok „maradványait”. Ezt a művészi irányvonalat hívják redizájnnak, vagyis „újragondolásnak”, „átértelemzésnek”, sőt – nem az ökológiai, hanem az alkotói értelemben vett – „újrahasznosításnak”.

 

Ahogy látom, nagyon decens medált visel. Ez is saját alkotás?

 

– Igen, az úgynevezett redizájn ékszereim egyike. Egy ezüst férfizsebóra szecessziós stílusú fedeléből készült.

 

Honnan jött az ötlet, hogy régi ékszereket vagy azok „maradványait”, antik női színházi, báli retikülök ezüsttartozékait, púderkompaktokat, cigarettatárcákat „hasznosítson újra”, mégpedig finomvonalú ékszerek, elsősorban nyakékek, gyűrűk formájában?

 

– Bár végzettségem szerint nem vagyok ötvös – mivel 1998-ban Németországban a mainzi Johannes Gutenberg Képzőművészeti Egyetemen képzőművészeti diplomát szereztem –, valójában számomra a kreatív alkotói munkában nincsenek határok; vagyis a honlap- és arculattervezéstől a plakáttervezésen át a videóinstallációig, a fotózástól a ruhatervezésen át az ékszerkészítésig minden érdekel, minden műfaj kihívást jelent számomra.

 

 

Az ékszerkészítés iránt Németországban kezdtem érdeklődni, majd el is végeztem ott egy intenzív ötvöstanfolyamot. Az első munkámat, egy lemezből készült gyűrűt jó ideig büszkén és boldogan viseltem. Egyszer kaptam egy darab titániumdrótót, amelyet nagyon nehéz volt megmunkálni. Bár szívesen próbálkoztam, illetve próbálkozom ma is a különféle anyagokkal, leggyakrabban és legszívesebben az ezüsthöz nyúlok.

 

– Hogyan talált rá a régi – elsősorban ezüst – tárgyak ékszerré alakításának ötletére?

 

– Valójában ezt egy baráti figyelmességnek köszönhetem. Már jó ideje foglalkoztam ékszerek készítésével, amikor egy kedves ismerősöm nekem ajándékozott egy 1780-as évekből származó Mária Terézia-érmet, amelyet a családja nemzedékről nemzedékre megőrzött, mondván: talán tudok vele valamit kezdeni. Hosszú ideig hozzányúlni sem mertem, féltem, hogy – a hevítése, fűrészelése közben – kárt teszek benne. Végül nagyon szép nyakék lett belőle! Ettől kezdve tudatosan és előszeretettel használom fel, alakítom ékszerré a különféle rendeltetésű régi ezüsttárgyakat vagy a darabjaikat.

 

1 | 2 | 3 | tovább
T. Puskás Ildikó T. Puskás Ildikó cikke 2012. augusztus
címkék:
Design | Iparművészet | Ékszer
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.