Hét évvel ’56 után, huszonhattal ’89 előtt. A Vasfüggöny mögött, megrekedve időben, megszorulva térben, a Moszkva téren, a Kalefon. Rock and roll, farmergatya, Beatles-csizma, fül alá érő „hosszú” haj, Coca-Cola, wurlitzer, orkánkabát… a kor trendi kellékei, a történelem akkori díszletei. A díszletek között szerelmek, barátságok, sorsok, s mögöttük éberen figyelő szemek. Az iskolai és munkahelyi ünnepségeken, a kommunista alapszervezetek gyűlésein, a Népfront rendezvényein, a május elsejei felvonulásokon azonban nem beat-zene szól, hanem pártinduló. A szerző, Berta Zsolt rendhagyó módon egy mindenki számára elérhető zenei összeállítást is ajánl könyvéhez, Fotelzenék címmel. A regény könyvjelzőjén újszerű felhívást is olvashatunk a szerzőtől:
„Tulajdonképpen elég, ha meghallgatod a történetben említett dalokat. Nem hiszem, hogy leírtam volna valaha bármit is, amit ennyi dal valamelyike ne mondana el, s mi más idézhetne meg legjobban egy kort, mint a zenéje? És így lesz belőle hangoskönyv.”
(Magyar Napló)