Mielőtt életünk 180 fokos fordulatot vesz, mindenekelőtt magunkban tisztázzuk, hogy készen állunk-e a változásra. 1965-ben egy 48 éves, kanadai pszichoanalitikus, Elliott Jaques megjelentetett egy cikket, amelyben felbukkant egy új szó: életközepi válság. Jaques azt a jelenséget írta le, amikor szembenézünk korlátainkkal, lehetőségeink beszűkölésével és halandóságunkkal. Életének következő 38 évében tizenkét könyvet írt, az amerikai hadsereg, az anglikán egyház és megannyi vállalat tanácsadójaként működött, majd feleségével tanácsadó céget alapított. Elliott Jaques az a fajta ember, akire azt mondják: két élete volt. Negyvenes éveinek közepéig két doktori fokozatot szerzett, egyet orvostudományból, egyet pszichológiából. Élete második szakaszában vérbeli kreatív elme volt, fogalmakat és elméleteket alkotott, amelyekkel megalapozta hírnevét. Legeredetibb gondolatait nyolcvanas éveinek elején fogalmazta meg.

Ha meglepődünk Jaques történetén, az is azt bizonyítja, hogy az életkorról alkotott elképzeléseink mennyire távol állnak a valóságtól. A nyugati világban egyre növekszik a várható életkor. Ez azt jelenti, hogy a baby boomer generáció (az 1946 és 1964 között születettek) most 53 éves tagja még legalább 30 évet fog élni. Vagyis még akár évtizedeket tölthet alkotó, kreatív munkával. A tanulmányok tanúsága szerint a baby boomerek 80 százaléka azt tervezi, 70 éves koráig fizetett munkát vállal, hogy szellemileg minél frissebb maradjon, társasági kapcsolatait életben tartsa, és anyagi biztonságot teremtsen nyugdíjas éveire. Ők ötvenes éveiken túl nemcsak új életszakaszba lépnek, hanem új munkaszakaszba is, amikor egyszerre több munkát próbálnak összeegyeztetni. Így lehetséges, hogy valaki

Az út fele mögöttünk, a másikról az ismeretlen néz vissza. Hogyan tovább? Ki adhat tanácsot, ki mutathat utat? A középkorral kapcsolatos félelmek mögött két, egymásnak ellentmondó mítosz áll, amelyek megakadályozhatják a sikeres életközepi váltást. Az egyik mítosz, hogy a középkorúság a hanyatlás kezdete. Ennek történelmi oka van: a mágikus 65. év. Amikor 1916-ban Németországban bevezették mint nyugdíjkorhatárt, a mögöttes gondolat az volt, hogy az emberek úgysem élnek addig: valóban, az átlag várható életkor akkoriban 49 év volt.

A második mítosz az, hogy a középkor a mágikus átváltozás időszaka. Ezt az illúziót javarészt önsegítő könyvek táplálják azt sugallva, hogy akinek elég akaratereje van, és pontos elképzelése a jövőről, bármit képes elérni. Paradox módon ez nem könnyíti meg az életközepi karrierváltást, sőt inkább megnehezíti. Az orvos, aki egyik napról a másikra úgy ébredt, hogy ezentúl szakács lesz, a háziasszony, aki üzleti birodalmat épített a semmiből, vagy a jogász, aki egyszeriben csak borásznak állt, nos mellettük könnyen elbizonytalanodik az az ember, akinek – teljesen természetes módon – kételyei, aggodalmai támadnak, és csak halvány elképzelései vannak arról, mit szeretne.

Írásunk folytatása a La femme 25 bátor újrakezdő című különszámában olvasható!