"Három cikluson át volt polgármester szülőfalujában, Felcsúton, mindjárt a rendszerváltás után, 1990-ben kezdte. Tizenkét év szolgálat után azonban úgy döntött: többé nem..."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Noll Zoltán

Nagyapa tanyáján

Három cikluson át volt polgármester szülőfalujában, Felcsúton, mindjárt a rendszerváltás után, 1990-ben kezdte. Tizenkét év szolgálat után azonban úgy döntött: többé nem jelölteti magát.

A rendszerváltást követően, 1990-ben választottak meg először. Itt születtem, Felcsúton, elvállaltam a feladatot, pedig korábban nem volt közöm a faluvezetéshez. Akartam ezért a faluért tenni. Azok ilyen idők voltak – mondja akkurátusan. A gépész szakmájú, ma is jó kiállású Noll Zoltán kinézetre inkább igazi gazdálkodó, mint városatya, és amit most csinál, közelebb is áll ehhez a képhez. Az egész családi vonala is erre hajaz, mert a felmenői is mind a földből éltek, így vagy úgy. De ne ugorjunk ekkorát. Noll Zoltán, aki tizenkét esztendőn át terelgette a nagyközség sorsát, fejlődését, felnőtté válása óta dédelgetett ugyanis magában egy rejtett titkot. Olyan családi „ereklyét”, amilyet ugyan sok família rejteget, de csak kevés van, amelyik ragaszkodik a felélesztéséhez.

 

Látták a helyét

 

Zoltán pedig ilyen ember. Sőt! Talán egyetlen az ilyen dédelgetők között. Amikor elindulok hozzá, a falu, Felcsút közepén kérdezősködve utána, megállva a buszmegállóban ácsorgók mellett, rögtön eligazítanak a helyiek: „Egyenesen, át a községen, de majd az új, most épülő vasúti átjáró előtt forduljon jobbra – magyarázzák hevesen, – ott majd táblán látja, merre vezet az út a Noll tanyára!” Mert a Noll tanyának híre van. Tán már országos is, de helyi bizonyosan. Sőt, nemcsak története, híre, hanem legendája is: részben családi, részben nemzedéki…

 

De ehhez nézzünk bele a múltunkba. Noll Zoltán az 50-es évek elején született, akkor, amikor a Nollok egykori gazdasága Felcsút határában már sehol sem volt. Pontosabban a tanyabirtok helye még fellelhető volt nyomokban, de mert a háború után államosítottak, a föld már nem az övék volt, a régi birtoknak csak a neve maradt meg, de a parcellát javarészt összeszántották a többiek földjével. „A helyét azért mi még láttuk – mondja Zoltán határozottan –, mert ugye a tanya alapjait, a köveket, a falakat nem nagyon tudták beszántani, a házhely nyomai megmaradtak.”

 

Újraélesztés

 

Vagyis a Noll család pontosan tudta, hol volt a nagypapa tanyája, amelyet ugyan be kellett vinni a közösbe, de az mindig is a Nollok jussa volt. Noll Zoltánnak, a gépésznek, aki három cikluson át irányította Felcsút életét, volt is egy nagy álma, amelynek szellemében a rendszerváltástól kezdve munkálkodott: ő ugyanis már régen azon a fogadalmán ügyködött, hogy nagyapai jussát, a Noll tanyát, amelyhez szorosan köti gyermekkora, ő újraélessze. „A nagyapám ezt a tanyát 1920-ban építette, de a második világháborút követően elkobozták. Nagyapám kalandos életű ember volt. Megjárta Amerikát is, pincér volt odakint, de a kinti karrierjét derékba törte a szesztilalom. És mert nem volt pia, neki ott befellegzett, hát hazajött…” 

25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ
Elmentem a téeszelnökhöz, s mondtam neki, itt van ez a néhány hold, ti nem használjátok semmire, én meg visszavenném a nagyapa tanyáját.

 

Azt a megörökölt nagyapai álmot dédelgette Noll Zoltán egész életében, hogy visszaszerezze a régi családi birtokot, ahogy egykor magának megfogadta. „Úgy voltam vele már 2002-ben, amikor az ötvenedik évemhez közeledtem, hogy ha ennyi idősen nem fogok neki az újjáépítésnek, akkor abból már semmi se lesz! Az első parcellákat én már a rendszerváltás előtt megvásároltam. Elmentem a téeszelnökhöz, s mondtam neki, itt van ez a néhány hold, ti nem használjátok semmire, én meg visszavenném a nagyapa tanyáját. Ugye a faluban mindenki tudta, hogy az a mi földünk volt, végül sikerült is, az elnök még a párttitkárhoz is elment az engedélyért.” És milyen jól tették. A rendszerváltás utáni földtörvényben az állt, hogy mindenki, akinek földje van, elővásárlási jogot élvez az a körüli földek megszerzésére. Így aztán Zoltánék megvásároltak a tanyához majd’ 10 hektár földet, volt benne mező, erdő és egy kis horgásztó is, amit hajdan a katonaság egy patak felduzzasztásával hozott létre.

 

Kert és panzió

 

A Noll család, Noll Zoltán és négy gyereke − három lánya és a fia − gyakran kijártak erre a területre, és sok idegennel, kirándulóval, természetkedvelővel találkoztak a tanya környékén. Készen állt hát a terv, mire pénzük és energiájuk is lett elég a megvalósításhoz. 2001-ben Zoltán terveket rajzolgatott, majd átalakította azokat számtalanszor, végül létrejött egy kis dombtetőn a kétszintes, hajlított fedelű udvarház. „Mi, a feleségemmel kertészkedésben, turizmusban gondolkoztunk. Ötvenéves koromban álltunk neki a gyerekeinkkel. A falutól két kilométerre lévő tanyát két év alatt sikerült felépíteni. Célként két funkciót jelöltünk meg: az egyik a kertészet, aminek százéves hagyománya van a családban. Meghatározó növényünk a körülbelül négyezer tő levendula, melyből kézműves termékeket, levendulaolajat és -vizet állítunk elő. A másik pedig a valódi falusi turizmus.”

Négy napraforgós minősítésük van, a panzióban hat szoba fogadja az aktív pihenésre

25 BÁTOR ÚJRAKEZDŐ
Kétszáz négyzetméteres, rusztikus pajtájuk a legszínesebb rendezvényeknek ad helyet a lakodalomtól a vállalati buliig.
vágyókat, a birtok körüli erdő, rét, tó várja őket, állandó kapcsolatban lehetnek a
természettel. Kétszáz négyzetméteres, rusztikus pajtájuk pedig a legszínesebb rendezvényeknek ad helyet a lakodalomtól a vállalati buliig. A Noll tanya tehát újra él, immár lassan egy évtizede. A nagyapa büszke lehet unokájára, aki felélesztett egy legendát.