Az emberek azt gondolják, hogy a matematikában a kreativitásnak nem jut szerep. Valóban szigorú szabályrendszere van, de bőven akad hely arra is, hogy kreatívak legyünk – állítja Görbe Tamás Ferenc alkalmazott matematikus és elméleti fizikus doktorjelölt, aki a kutatómunkán kívül a tudomány népszerűsítését is fontosnak tartja. Ezért választotta hobbijának a fonalgrafikát, ami nem más, mint a matematikában is létező absztrakt szimmetriáknak az emberi szem számára is látható kétdimenziós síkra vetítése.

Azt mondja, szeretné a kívülállóknak megmutatni a fonalgrafikáin keresztül, hogy mi a szép a tudományban, márpedig ha ezt egy átlagember meglátja, megérti a szépségét. „Egy zeneműnél, egy festménynél nem kell sokáig gondolkodni azon, hogy miért tetszik, de a matematika az agyra van hatással, ezért tovább kell ízlelgetni.” Kivételesen szép szimmetriák című alkotásai ma is a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének folyosóján függnek, és számtalan diákra vannak hatással.

Görbe Tamást kezdetekben a humán tantárgyak érdekelték, és csak a középiskolában alakult ki a matematika iránti érdeklődése egyik tanárának, Mike Jánosnak köszönhetően. Ő tanította meg neki, hogy ez nem halott és kőbe vésett tudomány, amit nem lehet tovább művelni, mert megmutatta mennyire izgalmas közösen megtalálni benne az összefüggéseket. Ez az a szemlélet, amelyet ma ő is alkalmaz egyetemi óráin, amikor a következő fizikusgenerációt oktatja.

2016-ban a Junior Templeton Fellow egyikévé választották, és elnyerte az Új Nemzeti Kiválóság Program kutatási ösztöndíját is, jelenleg részecskemodellekkel foglalkozik, és egymással kölcsönható részecskék mozgását vizsgálja. „A távlati célom, hogy sikeres kutatóként egy egyetemen vagy kutatóintézetben saját csoportom legyen, ahol jobbnál jobb dolgokat vizsgálhatunk, szabadon. Ez egy nagyon hosszú folyamat, a mai azonnali visszajelzések világában pedig nehezen értik meg az emberek, hogy miért is jó ez. De én úgy gondolom, hogy megéri az évtizedes befektetés” – magyarázza tanárosan.

Számára az emberi találkozások legalább annyira fontosak, mint hogy az ember leüljön, és elmélyedjen magában. A La femme 50 tehetséges fiatal programtól azt várja, hogy sok intelligens, de más-más területen tehetséges kortársakat ismerhet meg, illetve olyan közös munkakapcsolatok kialakulását reméli, amelyek a tudományokban elmerülő emberek esetében nagyon ritkák, hiszen a sokszor egészen más nyelvet beszélőknek sem idejük, sem lehetőségük nincsen nyitni egymás felé. „Engem a külső és belső sikerélmények kombinációja hajt, és persze kell egy család, egy támogató háttér ahhoz, hogy valaki arra tudjon fókuszálni, ami igazán érdekli. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy nekem ilyen támogató családom van, holott közülük senki nem matematikus. Nagyon szerencsés ember vagyok.”