A hipochondria kifejezést az ókori görögök alkották meg, ezzel a kifejezéssel írták le ugyanis a has felső részét, ahonnan feltételezésük szerint az értelem és a psziché betegségei erednek. A történelemben egy sor olyan híres embert ismerünk, akik hipochondriától szenvedtek. Többek között Charlotte Brontë, Charles Darwin, Hans Christian Andersen és Marcel Proust is a képzelt betegségek rabja volt. A híres művész Andy Warhol betegesen félt a korházaktól és az öregség jeleitől, utált mindent, ami rontott a megjelenésén. Félelme önbeteljesítő jóslattá vált, mikor 1987-ben, 58 éves korában elhunyt egy műtéti komplikáció következtében.
Rettegés a betegségektől
A naponta ránk zúduló információáradatnak hála, mára a hipochondria elterjedtebb, mint valaha. A beteget folyamatos aggodalmak gyötrik egészségi állapotával kapcsolatban, megszállottan keresi a kóros elváltozás testi, fizikai jeleit, miközben az orvosi vizsgálat nem mutat ki betegséget. Becslések szerint húsz amerikaiból legalább egy szenved hipochondriában, emellett vannak, akik egész életükben küzdenek vele úgy, hogy közben nem is tudnak róla. Végül persze ördögi kör alakul ki: hosszú távon a hipochondria komoly szellemi, illetve fizikai problémákat is okozhat.
Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a hipochondria köre rendkívül tág. A legrosszabb esetben a beteg mély depresszióba esik, és már egy egyszerű karcolást is húsevő baktériumnak tulajdonít. Ez a gondolat folyamatos rettegést idéz elő benne, míg egyszer csak elfelejti, és megnyugszik. Ám ez a „nyugalmi állapot” csupán addig tart, amíg nem talál valami mást, amit újabb halálos fenyegetésként értelmezhet.
A cyberhonderek kora
Láthatólag egyre többen diagnosztizálják magukat az internet segítségével, így aztán már senki sincs biztonságban: bármikor könnyen a hipochondria áldozataivá válhatunk. A betegség egyre nagyobb méreteket ölt a 20-as, illetve 30-as korosztály körében, nem kímél sem nőket, sem férfiakat. Mostanra bevett gyakorlatnak számít, hogy amint észreveszünk magunkon egy tünetet, máris a „mindenható és mindentudó” internethez fordulunk, mely aztán a legártatlanabb problémára is kiad valamilyen rémisztő eredményt: daganatos betegségek, rák, szürke hályog… a lehetőségek száma végtelen. A jelenségnek már beceneve is van: cyberchondria. A cyberhonderek közül sokan azt is elismerik, hogy a félelmeiknek nincs semmi alapja, amikor mégis egy tünet megszállottjává válnak, képtelenek kontroll alatt tartani érzéseiket, gondolataikat.
Egyes szakértők a hipochondriát a szorongásos, illetve az obszesszív-kompulzív (kényszeres) zavarhoz hasonlítják leginkább, melynek során a betegnek újra és újra jelentkező kellemetlen képzetekkel, késztetésekkel és cselekedetekkel kell megküzdenie. Olyan ez, mint amikor valakinek egy tucatszor kell ellenőriznie, hogy biztosan leoltotta-e a lámpát, vagy egy vonalban állnak-e a tollai. Ugyanezt éli át a cyberhonder is, aki képtelen ellenállni az internetes kutakodásnak.
Meglepő módon a hipochondria nem csupán tanult viselkedés következménye, vizsgálatok szerint öröklődhet is. Habár a betegség áldozatai azt gondolják, hogy a kivizsgálás vagy az interneten talált információk megnyugtatják majd őket, valójában a bizonyítékok sosem elég meggyőzőek számukra. A legfontosabb az, hogy kitörjünk az aggodalmak és ellenőrzések állandó körforgásából. Bár a betegség nehezen kezelhető, az elmúlt években szakértők komoly előrelépéseket tettek a megoldás érdekében. Bizonyos antidepresszánsok, szorongáscsökkentő gyógyszerek, valamint a kognitív viselkedésterápia megoldást jelenthet. A lényeg, hogy a beteg felismerje, majd módosítsa az automatikus, negatív gondolatokat.
